XIII /1. számú melléklet.

Tudjuk, hogy amikor a Lippán parancsnokló Aldana július elején Losonczy hirnökétől Temesvár szorult helyzetéről értesült, ő nemhogy a kért segélyt megadta volna, hanem ellenkezőleg a deprimáló hírek hatása alatt még ő maga is már akkor eszeveszett futással akart Lippáról elmenekülni, amit csak Castaldo erélyes parancsa akadályozott meg.[1] Pedig akkoriban Lippán ember és hadiszer elég bőségesen állott rendelkezésre[2] és azok száma még utóbb folyton folyvást gyarapodott. Ugyanis Castaldo június 29.-iki levele szerint[3] Aldana az ő rendeletére Gyuláról és más helyekről annyi pénzt kapott, hogy azon nemcsak Lippát, amelyet Castaldo az Erdélybe vezető útak elzárása szempontjából Temesvárnál is fontosabbnak tartott, „hanem – mint Castaldo maga írja – magát Bécset is megerősíthette volna.“ Július 8.-án pedig az írta a tábornok a főhercegnek, hogy Aldana-nak „töméntelen lőporkészlete is volt, pénzt pedig tőlem és ahonnan csak lehetett, rabolt (arripuit), eltekintve attól a nem csekély összegtől, amelyet neki annak idején[4] Temesvár erődítésére küldtem, amelyre azonban szintén kezet emelt.“ Castaldo július 20. és 31.-iki leveléből[5] pedig megtudjuk, hogy Aldana Váradról és Gyuláról a nagyobb ostromlövegeket, sok lőszert és élelmet szintén Lippára vitette, úgyhogy ott abban az időben mintegy 40 nagyobb ágyú volt. „És ámbár Aldana-nak – írja a tábornok a főherceghez intézett levelében – Lippa védelmére még fölösleges számban is van hadinépe… mégis szünet nélkül kér és könyörög, mintha én Dárius hadseregével rendelkezném; de ezt nem annyira szükségből, mint inkább azért teszi, mivel ilyen a természete, szokása. Szüntelenül zaklat leveleiben, mintha én az élelmet és egyebeket a madarak szárnyain küldhetném oda.“

Július vége felé a Lippa és környékén összpontosított csapatok ereje már a 2500 főt is elérte és pedig:

Ehhez járultak még: Varkocs Tamás a tiszai megyék fölkelő nemeseivel, Horváth Bertalan, Dombay Mihály, az elhunyt Bakics Péter és más kapitányok lovasai, továbbá Olcsarevics Demeter és Cerepovics Miklós rácai. De még ez se volt elég, Aldana még további csapatokért rimánkodott, minek folytán Castaldo Lopez András és Villandrado Rodrigo századosokat egy-egy zászlóalj német és spanyol gyalogossal szintén Lippára indította útnak.[6] De amikor a zsoldosok megtudták, hogy hova viszik őket, útközben Déván fellázadtak s megtagadták a Lippára való továbbvonulást.[7] Épígy nem jutott el Lippára a Báthory Endre vajda által július végén oda irányított 400 lovas sem.[8]

Július 27.-én Henriquez Ferenc százados meghozta Lippára a hírt Temesvár elestéről, mire Aldanát érthetetlen félelem és rettegés fogta el és nyomban Lippa odahagyását vette tervbe és azt azzal indokolta, hogy ha Losonczy Temesvárt nem tudja megtartani, úgy ő sem lesz képes Lippát megvédelmezni; ezért elhatározta, hogy a lippai várat felgyújtatja, az élelmet és hadiszekereket megsemmisíti s aztán ő maga a védőrséggel Erdélybe menekül.[9] Szándékát az összehívott haditanács tagjaival közölvén, azzal főleg Záray Pál, Olcsarevics Demeter és Henriquez százados helyezkedtek szembe, mire aztán a haditanács abban állapodott meg, hogy a várat minden áron védeni kell, mive nézve a csapatparancsnokok tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Azonban Aldana csakhamar visszatért eredeti tervéhez, mert már július 28.-án hajnalban parancsot adott az őrségnek, hogy a málhát szekerekre rakva, az udvaron sorakozva várja a parancsot az indulásra. Egyúttal az elszállításra alkalmatlan nehéz ostromlövegeket a tűzérek által csőszájig megtöltette lőporral, a kapuk és tornyok boltíveit aláaknáztatta s azokat egyben gyujtózsinórral a lövegekkel is összekapcsoltatta.

E munkálatok közben az említett napon reggel a toronyőr Temesvár irányában nagy porfelleget vett észre. Ez Aldananak megjelentetvén, a gyáva ember azt hitte, hogy a porfelleget a törökök közeledő lovascsapatai verik fel,[10] s dacára annak, hogy a védőrség többsége még végső ellenállás kifejtésére is hajlandó volt, Aldana az alparancsnokok tiltakozása, sőt ellenszegülése dacára kiadta a parancsot a vár kiürítésére és a védőművek felrobbantására.[11]

A tűzérek oly izgatottan végezték az elhamarkodott munkát, hogy az aknák több helyütt előbb robbanván fel, néhány tűzért összeszaggattak, két tűzér pedig a várban rekedve, benn is égett.[12] A robbantás oly nagy erejű volt, hogy a várkapu ostromfalán álló két torony is a levegőbe repült, az épületek pedig lángba borultak. Ezenfelül Aldana a lakosok rimánkodása ellenére a várost több helyen felgyújtatta. Ezek után Solymos várába élelmet és 20 főnyi védőrséget helyezvén, ő maga az őrség többi részével Dévára menekült, ahol Castaldo parancsára egyelőre megállapodott.[13]

Erre a Lippa közelében táborozó tiszai fölkelő hadak is gyorsan szétoszlottak, úgyhogy Varkocs Tamás alig 300–400 főnyi csapattal tért vissza Nagyváradra, gyors segítséget kérvén Castaldótöl. Utóbb Varkocs utasítására Henyei István és Gyulai Vas László huszárkapitányok Lippára siettek s miután a várban még épen talált épületeket felgyújtották, a sértetlen állapotban talált két ágyút és a még el nem égett hadiszereket elvitték magukkal Gyulára.[14]

Achmed pasa járőreitől tudván, hogy a robbanás a várat nem tette teljesen tönkre, amennyiben újonnan épült erődítményeiből még négy védőmű épen áll és hogy az erősségben okozott rombolás kevés munkával helyreigazítható, július 30-án Kászon pasát 5000 szpahival Lippára küldte, ki a tűzet eloltván, Radna és a többi közelben fekvő községek munkára hajtott népe által a várat védhető állapotba helyezte.[15]

Erre a Solymoson volt 10 hajdú és ugyanannyi spanyol szintén Dévára szökött.[16] mire Kászon az üres Solymost is megszállotta.

„Amíg Castaldo – azt lehet mondani – Temesvár elvesztését és Losonczy tragikus halálát egykedvűen és közönyösen fogadta, – írja Czímer[17] – addig Lippa elárulása rendkívüli fájdalommal és haraggal töltötte el. – Július 31-én már értesült Aldana arcpirító gyávaságáról és Lippa szégyenteljes elárulásáról. „Oly nagy a fájdalmam – írja e napon Miksa főhercegnek – hogy nem találok szavakat, melyekkel kellőképpen kifejezhessem azt a gyalázatot, sőt inkább árulást (vilitatem imo petius proditionem), amit Aldana elkövetett, s amit én mindig jósoltam és előre tudtam, de – óh jaj! – nem hittetek nekem.“ – Castaldo Temesvár elvesztéseért is Aldanát okozza – sőt saját mulasztásáért is a felelősséget rá iparkodik tolni s tanuképpen Henriquez Ferenc századosra hivatkozik és Aldana ellen annak kihallgatását ajánlja.[18] – Másnap, augusztus 1.-én és e hó 3.-án ugyancsak Miksa főherceghez intézett soraiban az „áruló kutyát“ egyenesen Lippa elárulásával vádolta s értesíti a főherceget, hogy az erősséget a törökök már gyorsan megszállották. Egyszersmind felhatalmazást kért arra nézve, hogy Aldanát, addig is, míg ügye megvizsgáltatik, fogságba vethesse. – Majd a királynál is ismételve megvádolta, hogy előbb Aldana irígykedése Losonczy ellen okozta Temesvár elestét, most pedig veleszületett gyávaságból hagyta el Lippát s egyszersmind annak környékéről történt 20.000 forint összerablásával s a Temesvárba szállítás céljából kezére bízott hadiszer lefoglalásával és a lippai őrség élelmeinek eladásával is vádolta, mire a király augusztus 27.-én meghagyta a tábornoknak, hogy Aldanát vesse vizsgálati fogságba…[19] Erre a tábornok Aldanát hamarosan fogságba vetette, vagyonát zár alá tétette s irományait elszedte. Aldana bűnpöre a bécsi delegált bíróság előtt két éven át folyt, mely őt végre 1554 június 16.-án árulásért fej- és jószágvesztésre ítélte. Ekkor azonban testvérének, Juan Villeta de Aldana, az Alcantara lovagrend papjának közbenjárására a király az ítélet végrehajtását felfüggesztette s az országgyűlés összehívásáig a vádlottat Trencsén várában börtönben tartotta. Az 1556. január havában megnyílt országgyűlésen a király, tekintve a negyedfélévi szigorított fogságot, amelyet Aldana elfogatása óta szenvedett, szabadonbocsátotta a bűnöst. A dolog csattanós vége azonban ezután következett. A fogságból kiszabadult Aldana V. Károly császár seregébe lépett be, aki őt a piemonti és lombardiai tűzérség főparancsnokává nevezte ki.[20]

„Ezen bűnpörben – írja Czímer[21] – a két idegen főtiszt Castaldo és Aldana – a vádló és vádlott sok szennyet és gyanusítást kent egymásra s még inkább megerősítették azon tényt, hogy Temesvár katasztrófája ezen zsoldért harcoló dondottierik vétkes közönyösségének és szégyenteljes gyávaságának volt következménye, kiknek nem volt érzékük a katonai becsületről és fogalmuk a katonai kötelesség mibenlétéről. – Másrészt a bűnpör azt is nyilvánvalóvá tette, hogy Losonczy nemcsak erkölcsi tulajdonaival, félelmet nem ismerő lelkével és tiszteletreméltó férfias szilárd jellemével, hanem a hadművelet előkészítésében tanusított katonai erélyességével s a kivitelben való erélye és helyes harcintézkedései által mennyivel felülmúlta ezeket a hivatásos, de zsoldért harcoló katonákat, akiknek jellemében és tetteiben a katonai erények hiányában csakis az önzés és kapzsiság szembeötlő.“

Achmed pasa a Temesvár és Lippa kézrekerítéséből származó óriási előnyöket nem nagyon sietett gyors intézkedések és tettek által kiaknázni. Seregét, amelynek felfrissítését szükségesnek találta, egészen augusztus végéig pihentette temesvári táborában, amelyben az ostrom alatt jól-rosszúl eltemetett halottak bűzös gőzölgése folytán, mint rendesen, most is kitört a pestis. Egyébként az élelmiszerek fogytával az éhség is kínozta a csapatokat.[22]

Nagyobbszabású hadműveletek helyett Achmed pasa augusztus elejétől kezdve Temesvár alól kisebb-nagyobb különítményeket küldött az alvidéki erősségek megszállására, amelyekből az idegen zsoldosok jó előre megszökdöstek. Sőt Lugos és Karansebes behódítására a pasa még csapatokat sem küldött, hanem a csauszai által kézbesített levelekben Temesvár sorsával fenyegette meg őket, ha meg nem hódolnak s adót nem fizetnek,[23] mire a segély nélkül magára hagyott két véghely közül augusztus 6.-án elsőnek Lugos adta meg magát. A karansebesiek néhány nappal később oly feltétel alatt hódoltak meg, hogy évi 1000 arany adó és a seregnek élelemmel való ellátása fejében a pasa békében hagyja őket.[24] Ezért Achmed a két várost egyelőre meg sem szállotta.

Miután a pasa seregét a beérkező segédcsapatokkal felfrissítette „egy felől Kászon pasa a Maros-melléki várakat, köztük Eperjest, Nagylakot és Csanádot is, mely utóbbit a spanyol őrség üresen hagyta, behódította,[25] másfelől a Temesvár alól kiküldött csapatok pedig Versec, Facset, Mehádia, Csákóvár, Haramvár, Keve, Mező-Somlyó, Ér-Somlyó és Pancsova palánkjait szállották meg.[26] A lippai bég még 1552-ben Araddal szemben, a Maros balpartján elterülő mocsarak közt a környék földnépe által fölépítteté az aradi várat,[27] melyből a török pasa Arad és Zaránd megyéket meghódítá. Jenő, Simánd, Pankota, Dézna és a Losonczy-család többi várai is idővel török kézre kerültek. Tehát Temesvárnak elvesztése súlyos következményeinél fogva nagy esemény volt s fölért egy országos szerencsétlenséggel. Az alvidék erős védőbástyája és hadászatilag fontos vára elveszett s az alvidéki hét vármegye területével nagyobbodott a török hódoltság, minélfogva a temesvári pasák ezután 164 évig háborítlanul uralkodtak az alsó részek fölött.[28]

[1] Lásd a 334. oldalon.

[2] Lippa védőrsége akkoriban mintegy 1100 főre rúgott; éspedig német és spanyol gyalogos 200 fő; Tóth Mihály 200 hajdúja; 300 lovas; továbbá a magyar kapitányok mintegy 400 főnyi lovassága.

[3] Castaldo június 29-iki levele Miksa főherceghez. Tört. Tár. 1892. évf. 158.

[4] Amikor t. i. Losonczy távollétében Aldana volt Temesvárnak is helyettes parancsnoka. (Lásd egyébként a 325. oldalon foglaltakat is.)

[5] Tört. Tár. 1892. évf. 268–269., 273. – Buchholtz id. m. IX. 608.

[6] Castaldo júl. 31-iki levele. Buchholtz id. m. IX. 609.

[7] Szilágyi Sándor, Erdélyország története, II, 318.

[8] Szilágyi Sándor, Erdélyi Országgyűlési Emlékek, I, 421.

[9] Istvánffy id. m. 203. – Centorio id. m. 192.

[10] Grepe pecudum in campis non procul a Lippa viso timens, ne turci essent.

[11] Istvánffy u. o. – Centorio id. m. 195. – Tört. Tár, 1892. évf. 288.

[12] Istvánffy id. h.

[13] Centorio id. m. 198.

[14] Castaldo aug. 10-iki levele Ferdinándhoz. Tört. Tár, 1892. évf. 281.

[15] Centorio id. m. 200. és Istvánffy id. m. 203. nyomán Czímer id. m. 368.

[16] Castaldo aug. 1.-én Miksa főherceghez intézett levele. Szilágyi Sándor, Erdélyi Országgyűl. Eml. I, 422.

[17] Id. m. 369.

[18] Buchholtz id. m. IX, 609.

[19] Tört. Tár, 1892. évf. 287–288.

[20] dr. Márki Sándor id. m. I, 552.

[21] Id. m. 373.

[22] Batthyány Ferenc szept. 2.-án kelt levele Mária királynéhoz. Brüsszeli Okmt. II, 353.

[23] Achmed pasa levele Bika András karansebesi bíróhoz. Tört. Tár, 1892. évf. 278.

[24] Castaldo levelei Miksa főherceghez. Tört. Tár, 1892. évf. 280., 282.

[25] Castaldo aug. 6-iki levele Ferdinándhoz. Tört. Tár, 1892. évf. 280. – Pray, Epist. Proc. II, 308. – Decsi Sámuel, Osmanografia, III. 386.

[26] Grisellini id. m. I, 77. – Bárány Ágoston, Torontál vármegye Emléke, 2, 42, 86, 88.

[27] Fábián Gábor, Arad vármegye leírása, 58.

[28] Czímer id. m. 370.