Nándorfehérvár hősies védelme, amelynél 700 elszánt ember kétségbeesett küzdelme két teljes hónapon át dacolt az ostromszerekkel is kitünően felszerelt többszázezer főnyi ellenséggel, az acélos akaraterőnek, a hősies ellenállásnak és elszántságnak oly gyönyörű példája, amelyhez hasonló nem sok van az egész világ hadtörténelmében sem. Nem is csodálkozhatunk tehát azon, ha az itteni magyar hősök emlékének a világ összes népeinek történetírói és hadtörténészei a legszebb dicsérettel adóznak. Az idegen származású Szkublics Markó, hősies önfeláldozása révén, méltó pendantjává vált Logodynak, Szabács vár hősies védőjének, de még ezeken is túltett az oroszlánszívű Oláh Balázs, aki maroknyi hadával még a százezrek felett rendelkező s azokat úgyszólván nap-nap mellett ostromra és rohamra hajszoló hatalmas szultánt is türelmetlenné, idegessé, sőt még kishitűvé is tudta tenni. Káldy remek példáját mutatta a kötelességteljesítésnek, amidőn a vár parancsnokának megsebesülése után a minimális számra összezsugorodott, sok sebből vérző, a folytonos harcokban végleg kimerült védőrség felett a parancsnokságot átvéve, azzal szinte emberfeletti munkát végzett, amidőn a sokszoros túlerőben levő betolakodott ellenséget ismét kidobta a fellegvárból.

Hogy a magyarok soraiban is akadtak elvétve magukról, köteles hűségükről és becsületükről megfeledkezett egyének, akik nem átallották az ellenséggel való cimboráskodást, azon nem csodálkozhatunk. Móré Mihályok minden nemzet történetében előfordulnak, de szolgáljon vigasztalásunkul, hogy nálunk az efféle szégyenletes katonai bűntettek elkövetői mindig sokkal kevesebb számmal voltak, mint másutt.

A Nándorfehérvárnál felmutatott gyönyörű eredmények csak úgy voltak elérhetők, hogy az összes magyar parancsnokok a passzív védelmi forma helyett az emberekbe mindig új és friss lelket öntő támadó, aktív formát választották és alkalmazták. Nándorfehérvár esete egyébként amellett is tanulságos példát szolgáltatott, hogy amely várnak erődítéseit rendben tartják, s amelynek élő lelke, a várparancsnok maga is a helyzet magaslatán áll, az az akkori idők ostromágyúinak és ostromszereinek fejletlen volta mellett eredménnyel képes a támadó minden erőlködésével és erőszakoskodásával szemben dacolni, természetesen feltéve, hogy az élő harceszközök létszáma tekintetében nem oly égbekiáltó a különbség, mint a jelen esetben. A sokkal gyengébb és elhanyagolt állapotban levő Zimony ellenben parancsnokának önfeláldozó és dícséretes magatartása ellenére természetesen rövid ideig tarthatta magát.

Szulejmán szultán az ostrom végrehajtására vonatkozó intézkedéseit nagyban véve helyeselnünk kell. Amióta az áruló magyar várparancsnok a várnak gyöngéit felfedezte előtte, erőlködéseit igen helyesen leginkább itt, a zimonyi oldalon fokozza a lehető legmagasabb nívóra. A bástyák, tornyok aláaknázása szintén igen helyes gondolat volt. Azonban annál jobban bemocskolta nevét és jó hírnevét a nagy kényúr, hogy a jóhiszemű szegény magyar harcosokat a kiadott hitlevél ellenére mind egy szálig lemészároltatta. E tekintetben azonban ő se volt se jobb, se rosszabb elődeinél, akik a keresztényekkel szemben vállalt kötelezettségeket, még ha esküvel is megpecsételték, nem nagyon szokták volt betartani.