A pórlázadás leverése után a vetélkedések a Szapolyay Jánost pártoló nemzeti párt és a Miksa császárral paktáló udvari párt között ismét kiújúltak. Utóbbinak vezére Bakócz Tamás, most fokozott buzgalommal tevékenykedett, hogy a magyar királyi udvar és a Habsburg-ház között a már régóta szőnyegen levő családi szövetség[1] végérvényesen megköttessék. Evégből Ulászló öccsével, Zsigmond lengyel királlyal Bécsbe menvén, ott 1515 július 22-én Ulászló és Miksa császár között a következő szerződés jött létre: Ulászló fia Lajos, nőül veszi a császár fiának, Szép-Fülöp spanyol királynak leányát, Mária főhercegnőt, –– Ulászló leányát, Anna hercegnőt pedig Fülöp spanyol király fiainak egyike, Károly, vagy Ferdinand, vagy ha e tekintetben akadály merülne fel, maga az öregapa, Miksa császár veszi nőül. Ehhez titkos ponttul hozzájött még, hogy a szerződő uralkodó házak, ha egyikük netán kihalna, Ausztriában, Magyar- és Csehországban kölcsönösen örökösödésre jogosítvák. Egy másik okiratban a császár Lajost fiává fogadta, a német birodalomban helytartóvá nevezte ki és császári méltóságban utódjául jelölte ki.[2] Mindjárt itt megjegyezhetjük, hogy mindez csak irott malaszt maradt, mert Miksa császár ennek az okiratnak a tartalmát soha nem vette komolyan.

Szapolyay és a nemzeti párt eleinte nagy erőfeszítést fejtett ki a létrejött szerződés érvénytelenítése érdekében, de aztán kénytelen-kelletlen bele kellett nyugodnia.

Még e tervek szövögetése közben Szapolyay, hogy magát még jobban kitüntesse és a koronára való igényét még jobban megalapozza, 1915 július elején Nándorfehérvárott Török Imre és Paksy Mihály nándorfehérvári bánok társaságában mintegy 10.000 főnyi sereggel és számos, a várból magával vitt agyúval a Dunán átkelve, ostrom alá fogta a Szendrő és Nándorfehérvár között fekvő, a törökök által Izardjik-nak nevezett Zsarnó várát. Melynek őrsége gyakori beütésekkel háborgatta a határmenti magyarságot.

Ezúttal azonban nem kedvezett a szerencse Szapolyaynak. Szinan bég, Szendrő parancsnoka, mások szerint Kucsuk Bali szendrői pasa az ostrom hírére nyomban a vár felmentésére sietett s bár hada Szapolyayénál kisebbszámú volt, utóbbit rajtaütéssel megtámadván, azt megverte és visszavonulásra bírta, miközben az összes ágyúk, hadiszerek és a magyarok táborfelszerelése a törökök kezébe esett. Ez alkalommal a Paksy-testvérek vitéz halállal múltak ki Zsarnó falai alatt.[3]

Bécsből hazatérve, Ulászló, Szelim szultán követeit találta Budán, akik a fegyverszünet meghosszabbítását sürgették, mert uruk ez időtájt Egyptommal háborúskodott. Ulászló Miksa császárhoz és X. Leó pápához intézett kérdést, hogy mit tevő legyen, mert utóbbi még a mult évben 50.000 aranyat ígért neki, ha Törökország ellen nagyobb hadjáratot indítana s azonkívül még 20.000-et a határmenti várak megerősítésére, mely utóbbi összeg 1515 folyamán meg is érkezett Budára.[4] A pápa 1516 január 27-én beérkezett válasza következőleg hangzott: „Én nem mondom, hogy Te most a török követek ajánlatát egyenesen elutasítsd, hanem tartsd őket jó szóval és igyekezzél halogatás által időt nyerni.”[5] Miksa császár, aki még mindig háborúskodott Velencével, a jelen körülmények között óva intette Ulászlót a törökök elleni mindennemű vállalkozástól.[6]

Az e fölött folytatott tárgyalások közepette Ulászló 1516 március 13-án több mint 25 évi dicstelen uralkodása után 61 éves korában megszünt élni. Utóda 10 éves fia, a még 1508-ban megkoronázott II. Lajos lett.

[1] Lásd e rész 12. fejezetét.

[2] Cuspinianus, Diarium, Fehérnél II, 587, 672. – Cuspinianus, De congressu Maximiliani, Belnél, Adparatus ad Hist. Hung. I, 282. – Kollár, Auctar. Dipl. ad Ursinum Velium, 282. – Istvánffy, Regni Hungarici Historia VI, 77. – Liske, Der Congress zu Wien im Jahre 1515. Ferschungen zur deutschen Geschichte, VIII, 491, 548.

[3] Istvánffy, Regni Hungarici Historia VI, 80. – Verancsics, Összes munkái, II, 14.

[4] Bembo Pietro, Epist. Leonis X, 367, 466. A még Ulászlónak szóló kísérő levélben X. Leó pápa többek között ezeket mondja: „Dedi Regibus singulis et Principibus literas, quibus petii diligentissime ab iis, te út pecunia una nobiscum juvarent. Quod eos omnes libenter facturos puto… Quod cum ita sit summopere te hortor abs teque pro tua religione et pietate vehementer quaeso, ne te ullo pacis au indutiarum genere cum Turcis conjugas.”

[5] Pray, Epist. Procer. I, 94–111. – Raynald, Annal. Eccl. ad ann. 1516.

[6] Fessler–Klein, Geschichte von Ungarn, bearbeitet von Ernst Klein III, 309.