A Miksa császárral kötött trónörökösödési szerződés szomorú világításba helyezi Magyarország akkori politikai helyzetét. A nemzeti párt s a rendek, akik az 1505. évi pesti országgyűlésen oly büszkén verték a mellüket,[1] hogy ezentúl már csak nemzeti királyt választanak, végre mégis szinte meghunyászkodtak és nem gördítettek akadályokat, hogy elvégre mégis Miksa trónigényei elismertessenek. E gerinctelen meghunyászkodásnak később az egész nemzet itta meg a levét.

A koronára törekvő Szapolyay a török fegyverszünet dacára kezdeményezett 1515. évi szerb hadjárattal nem hogy hírnevét öregbítette s népszerűségét még magasabb fokra emelte volna, hanem ellenkezőleg a Zsarnó alatt szerzett kudarca következtében a jövőre való kilátásai erős csorbát szenvedtek. A legnagyobb hibát ezúttal azáltal követte el, hogy valószínűleg a felderítő szolgálatnak hanyag kezelése által csapatjait csúfos meglepetésnek tette ki.

[1] Lásd a 63. oldalon.