Az udbinjei vereség országszerte nagy felháborodást keltett és a főurak nagy többsége mindjobban hangos kifejezést adott elégületlenségének Ulászló hanyagsága és nemtörődömsége miatt, amellyel az országot a végveszélybe sodorja. Kivált Horvátországban volt nagy az elkeseredés, ahol most az általános szimpátia még jobban Miksa császár felé fordult,[1] aki atyjának, Frigyes császárnak, 1493 augusztus 19-én bekövetkezett halála után a teljhatalmat kezébe véve, azzal a nagyszabású tervvel állott elő, hogy Ulászlóval karöltve és segítve a német birodalmi rendek, Velence és a többi keresztény hatalmak által, rövidesen döntő háborút vezet a töröknek Európából való kiszorítása érdekében. De ami a zseniális, nagy és hatalmas Mátyásnak nem sikerült, annak lehetetlenségéről csakhamar a tettvágytól duzzadó új német császár is meggyőződött s így nagyjában véve továbbra is minden a régiben maradt, kivéve, hogy hathatós és erőteljes rendszabályok által a törököknek lassan elvették a kedvüket az osztrák tartományokba való gyakori betörések folytatásától.[2]

A főurak által mind súlyosabb szemrehányásokkal illetett Ulászló végre szintén, legalább színleg, megemberelte magát, 1493 év vége felé személyesen felkereste Temesvárott Kinizsi Pált, aki szívesen vállalkozott egy nagyobbszabású portyázásnak a Dunán át való végrehajtására. E készségéért Ulászló őt 1494 január 28-án temesvári örökös gróffá és az elhalálozott Báthori István helyébe országbírónak nevezte ki, bár az öreg katona se írni, se olvasni nem tudott s így még a nevét sem volt képes az okmányok alá írni.[3]

A Duna ép akkor erősen be lévén fagyva, Kinizsi gyorsan felhasználta a kedvező alkalmat s mintegy 10.000 főnyi sereggel a Dunán átkelvén, Szendrő irányában az egész vidéket feldúlta. Az említett vár alá érve, a magyar csapatok meglepetésszerűen megrohanták Ali szendrői pasa két kastélyát, amelyekben háremét, gyermekeit és a portyázások révén szerzett rengeteg kincseit őriztette. A kincseket a csapatok hatalmukba kerítették, de a nők és gyermekek a felügyeletükkel megbízott eunuchok (heréltek) önfeláldozása által, akik a háremet rejtett utakon elvezették, egérutat nyertek.

Kinizsi, bár mindent nem vihetett magával,[4] roppant zsákmánnyal tért meg a hadjáratból, amelynek legnagyobb részét katonái között felosztotta.

E katasztrófális rajtaütés idején Ali basa nem volt otthon, de amint haza érkezett, 3000 főnyi haddal nyomban a magyarok után vágtatott, de azok már túl voltak a Dunán, amelyen most már a pasa, miután közben a jég megindult, át nem kelhetett s így bosszúja kitöltését máskorra kellett halasztania.

[1] Jwolf, Einfälle der Osmanen in Steiermark 208.

[2] Hammer Geschichte der Osmanischen Reiches I, 642.

[3] Wagner Károly, Epist. Petri de Várda, Archiep. Coloc. 72. – Bartal, Comment. III, 15.

[4] Bonfinius, Rerum Hungaricarum Decades V, III, 662: „Tantum praedae coacervarunt, ut nec jumenta currus ad eum revehendam ulli sufficerent.”