A magyar főurak lassanként mindjobban rájöttek, hogy mily nagy bakot lőttek Ulászló megválasztásával. Most már mind többen a harcias és hatalmas Miksa felé kezdtek kacsingatni, de a dolgon segíteni már nem igen lehetett, habár Miksa nem nagyon csinált titkot belőle, miszerint legfőbb vágya odairányult, hogy idővel Magyarországot és Csehországot is a maga jogara alá hajtsa.

Miksának ama terve, hogy a törökök uralmának Európában véget vet, mindenesetre figyelemreméltó, de mit ér a legszebb terv is, ha az még végrehajtásának megkezdése előtt a kútba esik.

Míg a német császár, nagyarányú tervének összeomlását látva, csakhamar már csak defenzív ellenrendszabályokra gondol a törökök ellen, addig a tunyának, restnek csúfolt Ulászló íme egyszerre csak nagyobbszabású támadólagos visszavágásra gondol, amire az öreg törökverő, de volt molnárlegény létére a betűkkel teljesen hadilábon álló Kinizsi természetesen hosszas rábeszélés nélkül is rögtön kapható volt. Az általa elért eredmény határozottan igen szépnek mondható, de a nagy török ügy szempontjából ez is mindössze egy kis légycsípést jelentett. Az egész Európára mind fenyegetőbbé váló török veszedelem ezáltal semmit sem veszített rettenetesen komoly voltából.