A külfejedelmek által cserben hagyva és Frigyes császár által azonfelül állandóan oldalban és hátban fenyegetve, nem csoda, hogy Mátyás a törökök ellen erőteljes elhatározásra, döntő támadó hadjárat indítására nem gondolhatott. Ezért zsugorodik össze, ezért irányul legközelebbi hadjárati terve mindössze ama alárendelt, másodrendű feladat megoldására, hogy Hercegovinát, ezt a terméketlen, kopár kőországot a törökök kezéből ismét kiszabadítsa. Ámde jóbarátai még ezt sem engedték meg neki s kivált Frigyes folytonos aknamunkájával minduntalan visszarántja a serege élén már-már előnyomulni készülő tettvágyó királyt, aki ilyenformán két tűz között, sem itt, sem ott nem fejthet ki döntő eredményeket előidéző munkásságot. Az osztrák tartományokba küldött alvezérei gyengeségüknél fogva csak az úgynevezett kisháború viselésére képesek, amely egyes erődített városok és helyek megvételében és a vidék elpusztításában és megsarcolásában merült ki.

Otrantó elfoglalásának ténye legalább rövid időre felrázza lethargikus álmukból a közvetlenül érintett fejedelmeket, de csak azért, hogy egy kis idő mulva másik oldalukra fordulva, az eddiginél még mélyebb álomba merüljenek. Miért ne, hiszen ott van Mátyás, őrt állanak az ő jó bolond magyarjai s így a török legalább nagyon meg nem zavarhatja édes álmukat.