A fenti portyázások semmi különlegeset nem jelentettek, mert hiszen ezek a török rablótámadások már évek óta, hol itt, hol ott napirenden voltak. Ezek Mátyásra nézve csak abból a szempontból nyertek nagyobb fontosságot, mert, mint az előző fejezetből tudjuk, Frigyes császár őt tette az ő tartományainak e török betörés révén szenvedett káraiért és szenvedéseiért felelőssé, azt állítván, hogy neki lett volna kötelessége ezeket a hordákat már a bosnyák határon feltartóztatni. Ezt a szemrehányást Mátyást a kellő nyomatékkal természetesen visszautasította.

Sokkal nagyobb jelentőségű volt azonban már Szabács építése, sőt még ennél is, mert az egész kereszténységet érdekelte, Mohamednek török szokás szerint bombasztikus szóvirágokkal tarkított fentközölt parancsa, amellyel minden tartózkodás nélkül nyiltan bejelentette, hogy ő az egész kereszténységnek hadat üzen s addig nem nyugszik, amíg azt, ha nem is a föld, de legalább Európa színéről teljesen el nem pusztítja. Ez ugyan csak a mennydörgést megelőző villámlás volt, sőt maga a mennydörgés és az azt követő pusztító orkán, mint alább látni fogjuk, a közbejött ázsiai események által egyidőre újból elodázódott, de ennek a nagyhangú fenyegetésnek éppen elegendőnek kellett volna lenni arra, hogy a keresztény fejedelmeket is jobb észre terítse és általános összefogásra és felkelésre serkentse, de ők ehelyett továbbra is egymás ellen áskálódtak és egymást marcangolták.