Vérfagyasztóan szomorú dolgok azok, amelyek a letárgyalt rövid időközben gyors egymásutánban követték egymást. Ezek az események tanulságos, intő és elrettentő például szolgálhatnak arra nézve, hogy mi mindenre nem képes egy rosszúl nevelt és állandóan rossz tanácsadók befolyása alatt álló fiatal, gyenge, tapasztalatlan gyermek-, illetve ifjú király. Abból a magból, amelyet eleinte Frigyes császár, majd később az álnok Cillei az ártatlan gyermek szívébe beleplántáltak, más, mint minden nemesebb érzést lábbal tipró, embertelen és istentelen cselekedetek nem kelhettek ki. És mi még szerencséről beszélhetünk, hogy a mi történelmünkben az ily vérlázító esetek a többi nemzetek középkori történelméhez képest csak igen ritkán fordultak elő és hogy V. László teljesen elhibázott, férges uralma nem tartott túlsoká. De még nagyobb szerencse, hogy a magyar nemzet becsületesen gondolkozó túlnyomó többsége nyomban azzal köszörülte ki a Hunyadi-házon elkövetett sérelmet és a nemzet becsületén ejtett csorbát, hogy felejthetetlen nagy hősének, Hunyadi Jánosnak még életbenmaradt egyetlen fiát közfelkiáltással királyává választotta. És az isteni gondviselés bőségesen meg is jutalmazta a nemzet igazságérzetének ezt a spontán, nagylelkű és engesztelő megnyilatkozását.