Az aldunai hadjárat folyamán keletkezett újabb surlódások még tátongóbbá tették azt az űrt, amely Hunyadi és II. Vlád Drakul között, előbbinek a várnai csata után történt fogságbaejtése óta fennállott. Lehet, hogy ennek a hadjáratnak teljes eredménytelensége az oláh vajdát anyira elkeserítette, hogy ő most már, ha nem is nyiltan, de titokban, tényleg inkább a törökök felé kezdett orientálódni. Ezért Hunyadi Magyarországba visszatérve, kieszközölte az országos tanács hozzájárulását egy nyomban Oláhországba intézendő hadjárathoz, hogy Vlád Drakulon egyrészt „a személye ellen elkövetett méltatlanságért, másrészt ennek a törökhöz való pártolásáért” bosszút álljon.[1] Az engedély megadatván, Hunyadi még az 1445. év őszén nem nagyszámú, de válogatott sereggel a Törcsvári szoroson át váratlanul és meglepetésszerűleg Oláhországba tört be és a készületlen Vlád Drakult megvervén, azt az országból való elmenekülésre kényszerítette.[2] Ezek után Hunyadi a Vlád Drakul által 1430-ban megölt III. Dán hasonnevű fiát, aki mint IV. Dán vette át a kormányzást és aki neki rokona is volt, visszahelyezte atyai birtokába.[3] Vlád Drakul Drinápolyban a törököknél keresett fiaival együtt menedéket.

A moldvai segítőcsapatok részvétele ebben a hadjáratban alkalmul szolgált Hunyadinak, hogy István modvai vajdát, aki eddig Lengyelország fenhatósága alatt állott, szorosabban az országhoz kapcsolja és vele szövetséget kössön a törökök ellen.[4]

Murád szultán, talán mivel a janicsár-zendülés utórezgései még mindig érezhetők voltak, és másrészt, mivel seregének egy része Kasztrióta Györggyel háborúskodott Albániában, a Vlád Drakullal Oláhországba küldött seregrész kudarcát nem tudta azonnal megtorolni, hanem egyelőre csak kisebb portyázó seregrészeket küldött ismételten Dán nyakára, amelyek időről időre kegyetlen pusztításokat vittek véghez az oláhok földjén.

[1] Horváth Mihály, Magyarország történelme, III., 8. – Pray, Annal. III., 43. – Fessler id. m. IV., 640. – Gróf Teleki id. m. I., 490.

[2] Fessler id. m. IV., 640.

[3] Chalkokondylasz id. m. VII., 140.

[4] Thuróczy id. m. 44. fej. – Vitéz Zrednai János levele, Schwandtnernél, II., 40.