Miközben Hunyadi Garayval leszámolt, Szécsy Tamás az esztergomi érsek testvére, a vajkai és verebélyi védjobbágyokat maga mellé véve, Esztergomból és Komáromból kiindulva, a környéket, különösen az Ulászló pártiak jószágait tüzzel-vassal pusztítani kezdi, majd egészen Budáig előnyomul s itt a király szemeláttára annak meleg fürdőiről Felhévviznek[1] nevezett külvárosát felgyújtja, porrá égeti. Mihelyt azonban a szerencsétlen kimenetelű szegszárdi csatáról hírt vesz, Szécsy hadait nyomban visszavonta Buda alól. Ámde most Ulászló, aki eddig csak védelemre szorítkozott, ment át támadásba és Szécsyt Esztergomba szorítván, ott ostrom alá fogta. Ez természetesen, bár a harc mindkét részről nagy elkeseredéssel folyt, meglehetősen hosszú ideig, hetekig is elhúzódott. Közben Ulászló a Szent Tamás kápolnáról elnevezett hegyen tüzérséget is működésbe hozott, de döntő eredményt így sem tudott elérni. A várbeliek gyakran kitörtek és néha sok kárt tettek az ostromlókban, azonban többnyire nem kis veszteséggel újból visszautasíttattak. E mellett szinte nap nap mellett folytak az apróbb csatározások, amelyek, mindkét oldalon elég sok áldozatot követeltek. Ezt végre az érsek is megsokalja, alkudozásokat kezd a királlyal, aki örömmel elfogadta a békejobbot.

Most azután Ulászló a tőle elpártolt Zala vármegye ellen fordul s miután a német védőrség által nem valami kitartóan védett Páka és Kigyós várakat hatalmába keríti, az egész vármegyét meghódolásra kényszeríti s aztán győztes hadával Budára tért vissza.[2]

[1] Ez talán a mai Lukács- és Császárfürdő lehetett. Bonfinus szerint id. m. 306. Felhévviz Buda külvárosa, Thúróczy szerint (id. m. IV., 33. fej. 244.) egy vele összefüggő mezőváros volt.

[2] Bonfinius id. m. 306. – Thúróczy id. m. IV., 33. fej., 244. – Pethő id. m. 65.