Szécsy Tamás katonai szempontból minden esetre helyesen cselekedett, midőn a Garay-seregcsoport degazsirozása céljából hadműveleteit Buda felé megindította, s hogy Ulászló ellene eleinte csak védőleg viselkedett, ez alighanem a Budán maradt védőrség csekély számának tulajdonítható. A szegszárdi döntés nyomban más fordulatot adott nemcsak a budai eseményeknek, hanem a politikai helyzetnek is. Erzsébet a hióbhír vétele után nyomban otthagyta a sereget és kíséretével együtt Pozsonyba tért vissza. Ulászló pedig azonnal felhasználja a kedvező alkalmat a támadásba való átmenetre, támadólagos előnyomulásának azonban határt szab a megerődített Esztergom, mely hetekig lekötve tartja az ellenfelet s végül is nem az erőszaknak engedve, hanem önként, egyesség útján szakad vége a polgárvér ontásának.

A tulajdonképpen csak negatívnak mondható sikeren felbuzdúlva, Ulászló bátorságot és kedvet kap messzebbmenő hadműveletek intézésére s miután ő sereggel indult nem seregek ellen, hanem csupán renitenskedő vidékek megfékezésére és lecsendesítésére, ennek a hadműveletnek sikerülnie kellett. Az eddigi tapasztalatok után minden esetre szép eredmény számba vehető, hogy neki sikerült lovasságával két várat hosszabb teketória nélkül hatalmába ejteni. A legnagyobb siker és eredmény azonban nem ebben rejlett, hanem ama erkölcsi sikerben, hogy Ulászló mint győztes hadvezér térhetett vissza Zalából Budára, ami a magyarok szemében továbbiakra nézve igen jó ajánló levél volt, mert a magyar mindenkoron büszke volt arra, ha királya serege élén babérokat aratott. Ez volt egyik legjobb módja, hogy az uralkodó népének szeretetét, ragaszkodását és áldozatkészségét a maga számára megnyerje.