Azok a hallatlan erőfeszítések, amelyeket Erzsébet a leírt időszakban uralmának biztosítása érdekében tett, akármelyik tetterős férfinak is dícséretére váltak volna. Ebben az asszonyban valóban oly nagyfokú energia lakozott, hogy ha egyéb hibák e kiváló tulajdonságát el nem homályosították volna, talán a legkiválóbb uralkodónők sorába is felküzdhette volna magát. Mindenek előtt kár, hogy ezközeinek megválasztásában nem mutatkozott elég rigorózusnak. Egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a cseh zsoldosokat az ország nyakára hozta. Hogy híveihez hasonlóan, ő is a köpönyegforgatás hímes mezejére lépett és Albert barátságát lelkifurdalás nélkül feláldozta a tehetősebb és gazdagabb Frigyestől várható támogatásnak, azon utóvégre nem csodálkozhatunk; az ő jelszava is az volt, hogy a cél szentesíti az eszközöket. Ennek a lázas tevékenységnek hamarosan meg is lett az eredménye, amennyiben az utóbbi időben erősen megfogyatkozott pártját ismét tetemesen kiegészítenie sikerült és egyúttal hatalmát is annyira meggyarapította, hogy kevésbe mult, hogy a rohamosan nagy pártra és népszerűségre szert tett s ezért bizonyos tekintetben könnyelművé vált Ulászlót, – mert azt a cselekedetét, hogy lengyel hadait időnek előtte hazabocsátotta, másnak, mint könnyelműségnek nem minősíthetjük – sarokba nem szoríthatta. Azáltal is férfias elszántságról tett Erzsébet tanuságot, hogy ő maga is megjelent a sereg körletében, ami az ellenfél kezében levő Budának közelségére való tekintettel nem is volt egészen veszélytelen dolog, főleg addig az időpontig, amig Garai csoportja tőle oly távol állott, hogy annak sürgős beavatkozására és támogatására nem igen számíthatott.

A királyné hadműveleti tervével annyiban nem érthetünk teljesen egyet, mivel se célszerű, se szükséges nem volt Giskrának hatalmas csoportját alárendeltebb jelentőségű feladat végrehajtása céljából úgyszólván tétlenségre kárhoztatni. Sokkal jobb lett volna őt is a másik két csoporthoz csatlakoztatni, miáltal a királyné hamarosan oly tekintélyes számú haderőt egyesíthetett volna akár Győrnél, akár Komárom tájékán, hogy azt hatalmas, majdnem ellenállhatatlan ütőkártyaként használhatta volna fel a Budán jó sokáig úgyszólván sereg nélkül álló Ulászló ellen. Szétforgácsolt erőkkel bajos a hadviselés, ami amellett, mint a jelen esetben is, arra ad alkalmat, hogy az ellenfél viszonylagos túlerővel vethesse rá magát az egyes izoláltan álló csoportokra, ahogyan azt következő fejezetben lesz is alkalmunk tapasztalhatni. Ulászló haditerve ebből a szemszögből nézve, jobban megállja a kritikát. Ő legalább erejének zömét a legügyesebb hadvezér vezetése alatt az ellenfél legveszedelmesebb s talán legerősebb csoportja ellen irányítja, míg a királyné és Giskra csoportjával szemben azok foglalkoztatása és lekötése céljából aránylag gyenge erőket hagy vissza. Nagy segítségére volt az Ulászló-pártiaknak az a körülmény, hogy a lengyel segítőcsapatok a közbeékelt Giskra-csoport őrtállása ellenére mégis bántatlanul bejuthattak az országba s így nagyobb nehézség nélkül csatlakozhattak a döntő hadművelettel megbízott Hunyadi János-féle csoporthoz. Ezúttal tehát a különben híres és ügyes hadvezér hírében álló Giskra jó nagy baklövést követett el.

Igen szépen és helyesen fogta fel és oldotta meg feladatát Perényi, aki gyengesége dacára mindjárt kezdetben támadólagos formában fogott hozzá a rábízott feladat megoldásához és ha végeredményben ő nem is tudott tért nyerni, sőt ellenkezőleg még saját területének egy részét s annak keretén belül a főhadiszállásul választott Gálszécset is elvesztette, azért nagyjában mégis elérte célját, mert Giskrát lekötve tartotta és folytonos csipkedéseivel és apróbb támadólagos vállalataival oly élénken foglalkoztatta, hogy az valószínűleg azért nem tudta megakadályozni a lengyel segítőcsapatoknak Magyarországba jövetelét és a Hunyadi-csoporthoz való csatlakozását.