Az 1404. évi hadjárat meglehetősen szegényes képet mutat. A főcél egy jól megerődített város ostromában csúcsosodik ki, mely az akkori ostromszerek és lőpor alkalmatlansága és a védők felette aktív viselkedése miatt eredményre nem vezethetett.

Ezúttal Zsigmond nem magyar rendes katonaságot, hanem jász és kún zsoldosokat visz magával Csehországba, jeléül annak, hogy a zászlós urak a király ilynemű, nem az ország, hanem saját személyét illető vállalataiban a nemzeti haderővel nem voltak hajlandók résztvenni.

Egyébként Zsigmondnak ez időbeli politikai és hadműveleti tevékenysége az erélytelenségnek meglehetősen nagy fokát árulja el. A városerődítés nyugati mintára minden bizonnyal az újonnan fenyegető mérveket öltött török veszélyre való tekintettel történt, sajnos elég későn és alighanem nem is a kellő alapossággal.

Végül említésre méltó, hogy a vérhasban megbetegedett Zsigmond királynál alkalmazott gyógyítási mód igen furcsa világot vet az orvosi tudomány akkori alacsony fokára s alig férhet hozzá kétség, hogy a király csak erős szervezetének köszönhette, hogy nem halt bele ebbe az otromba gyógyításba.