« 1. Az ország állapota a garai vérfürdő után. Zsigmondnak mint az ország főkapitányának 1387. évi első hadjárata a fölkelők ellen. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

2. A királlyá megválasztott Zsigmond 1387. évi második hadjárata a fölkelők ellen. »

Megjegyzések. Elmélkedések.

Amennyire dicséretre méltó, hogy a királyi és kormányhatalom kikapcsolása után az ország higgadtabb elemei rögtön összegyűltek és a maguk kebeléből kormányzótanácsot alakítva gondoskodtak, hogy az ország kormányzásának folytonossága fennakadást ne szenvedjen, ép annyira sanálatra méltó, hogy ezek a higgadt elemek már korábban nem léptek sorompóba, mely esetben a garai katasztrófális események is elkerülhetők lettek volna. A helyzet bonyodalmai határozottan Zsigmond malmára hajtották a vízet, aki minden tőle telhető erővel azon volt, hogy a helyzet nyújtotta előnyöket minél tökéletesebben kiaknázza és a maga javára fordítsa. Sőt nem biztos, nem-e szándékosan szüntette be hadműveleteit Kaproncánál, hogy ezzel is dokumentálja, hogy ő teljhatalom hiányában eredményesen nem léphet fel sem az egyes pártokkal, legkevésbbé pedig a lázadókkal szemben. És a rendek szorultságukban egyebet nem tehettek, mint hogy fokozatosan mindent megadtak Zsigmondnak, amit csak követelt, sőt mint legott látni fogjuk, még a királyi méltóságot sem tagadták meg tőle.

A hadműveletekben eddig mutatkozó lassúság és erélytelenség, bár a fentiek folytán érthetővé is válik, de indokoltnak éppen nem mondható és én azt hiszem, hogy kiméletlen, flott támadólagos előnyomulással sokkal többet és könnyebben lehetett volna elérni, mint ha a lázadóknak idő engedtetik, hogy még jobban szervezkedjenek és még több országrészre kiterjesszék hatalmukat. Erőteljes, határozott fellépés a Zsigmond zászlója alá gyülekezett sereg részéről annál inkább helyén lett volna, mert hiszen a lázadók eddig sehol sem mutattak egy csomóban nagyobb számú haderőt és bizonyára éppen gyengeségük érzetében menesztettek követséget Nápolyba, hogy azok onnan jeletékeny segítséget hozzanak magukkal.

Nevezetes, hogy Velence ezúttal mily nagy szolgálatkészséget mutatott nemcsak a királynővel, hanem Zsigmonddal szemben is. Ennek kézzelfogható magyarázata az, hogy a signoriának semmi esetre sem állott érdekében, hogy esetleg Nápoly és Magyarország koronája egy személyben, Kis-Károly László fiában egyesíttessék, mert ez nagyon hátrányosan befolyásolhatta volna Velencének Adria fölötti uralmát.

« 1. Az ország állapota a garai vérfürdő után. Zsigmondnak mint az ország főkapitányának 1387. évi első hadjárata a fölkelők ellen. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

2. A királlyá megválasztott Zsigmond 1387. évi második hadjárata a fölkelők ellen. »