A szövetségesek ama hadjárati tervét, hogy a Velencei Köztársaságot 1379-ben minél nagyobb erőkkel egyszerre támadják meg szárazföldön és vízen, feltétlenül helyeselnünk kell s ennek hamarosan meg is lett az eredménye. A szárazföldön Velencének nemzeti hadserege nem lévén, az ott alkalmazott zsoldoscsapatok sem fejtettek ki oly tevékenységet, hogy Durazzói Károlynak a Terra Fermán elég tekintélyes haderővel megindított offenzíváját megállíthatták volna. Ennek az offenzívának csakhamar Velence majdnem összes szárazföldi birtokai áldozatul estek, csak az egy Treviso maradt meg, mint valami oázis, a nagy pusztaságban, jeléül annak, hogy ebben az időben a jól megerődített s keményen védett helyeknek mily nagy volt az értéke és ellenállóképessége.

A szövetségesek azonban tisztában voltak azzal, hogy Velence hatalmát nem itt a szárazföldön, hanem csakis a tengeren törhetik meg. És az egyszer ott is nekik mosolygott a szerencse Doria Lucián zseniális hadműveleti terve folytán. Utóbbinak ama elhatározása, hogy mielőtt magára Velencére rácsapna, előbb az ellenségnek Polánál tarózkodó hadiflottáját támadja meg s azt igyekszik legyőzni és lehetőleg tönkretenni, teljes mértékben számot tarthat elismerésünkre s éppígy dicséretet érdemel a genovai tengernagy részletes hadműveleti terve, nemkülönben annak a színlelt futáson, majd az ellenfélnek viszonylagos túlerővel való oldalbatámadásán alapuló remek végrehajtása is. Az elértnél szebb eredményt Genova valóban alig kívánhatott volna magának, csak az volt a baj, hogy Doria Lucián utódai ezt a remek eredményt nem tudták kellőleg kiaknázni, holott Carrara eleget fáradozott, hogy őket az egyedüli helyes elhatározásra és annak következetes és erőteljes végrehajtására rábírja. Ezt a mulasztást egy olyan ellenféllel szemben, mint aminő a szemfüles, ügyes, szívós és kitartó Velence volt, többé helyrehozni nem lehetett, bár tagadhatatlan, hogy Doria Péter és Carrara augusztus havi kooperációja nemcsak ügyesen kieszeltnek, hanem épp oly helyesen végrehajtottnak is mondható. Ennél a műveletnél ismét szemünkbe ötlik Chioggiának, mint jól megerődített helynek nagy ellenálló képessége, minek következtében az ottani heves küzdelmekben mindkét fél ugyancsak véres veszteségeket szenvedett.

Carrara ezúttal is helyes ösvényen járt, amidőn az újabban elért sikerek haladéktalan és könyörtelen kiaknázását sürgette és megint csak az óvatos Doria Péter volt az, aki a kedvező alkalmat elszalasztotta, hogy a húrnak még csak valamivel nagyobb mértékben való megfeszítése által nemcsak fényes, hanem végleges győzelmet is arasson ellenfelén, aki ezekben a küzdelmekben oly szívósnak, oly heroikusnak mutatkozott, hogy ezért a legteljesebb mértékben megérdemli a világ csodálatát és osztatlan elismerését.

De nemcsak a katonai műveletek, hanem a külpolitikai dolgok irányítása tekintetében is legelsőrendű mestereknek bizonyultak a velenceiek, akiknek államférfiai és diplomatái még a legválságosabb helyzetekben is megőrizvén higgadtságukat és hidegvérűségüket, rendszerint teljes mértékben elérték azt, amire törekedtek és amit a legsúlyosabb viszonyok között vergődő, végromlással küzdő hazájuk megmentése érdekében szükségesnek véltek. De ez csak úgy vált lehetségessé, hogy Velence oly szövetségesekkel állt szemben, akik a legnagyobb mértékben magukon viselték a koalíciós hatalmak, seregek és flották már szinte megszokott átkának, a folytonos irígykedésnek, versengésnek, egyenetlenségnek, torzsalkodásnak bélyegét.