Midőn a signoria 1379 végén látta, hogy Chioggiát visszafoglalni nem tudja, Zeno Károly tengernagyát is visszahívta, akit a háború elején azzal a paranccsal küldött ki, hogy Genova levantei kikötőiben lehetőleg sok kárt tegyen. Feladatának eleget téve, Zeno 1380 január 1-én bő zsákmánnyal megrakott hajóhadával visszatért Velencébe, minek folytán most már a signoria 52 jól felszerelt hajó felett rendelkezett.

Ily módon az 1380. évi hadjárat Velencére nézve már lényegesen kedvezőbb auspiciumok között indult meg. A szárazföldön a szövetségesek részén Carrara, miután Durazzói Károly, mint alább látni fogjuk, a magyar hadak legnagyobb részével Nápoly elfoglalására indult, vezette a hadműveleteket, melyek főkép Treviso bevételét célozták, de azt ismételt ostrom dacára sem sikerült bevennie.

Annál nagyobb dolog történt a tengeren. Pisani számbeli túlsúlyra jutott flottáját a tél folyamán részint arra használta fel, hogy a Chioggiánál veszteglő genovai hajóhadat a lagunák felől körülzárja, részint, hogy a szabad tengerből a lagunákba vezető két csatornát, a Brenta alsó folyása által jelölt brondoloit és chioggiait, vagyis a genovaiak egyedüli kivezető útját elsülyeszett hajók és bevert cölöpök által használhatatlanná tegye. Doria Péter az őt fenyegető nagy veszély tudatára ébredve, minden erejét megfeszítette, hogy a brondoloi csatornán át útat nyisson magának a szabad tenger felé, de Pisani hathatós ellenintézkedései, amelyek többek között abból is állottak, hogy a Brenta torkolatánál a tengerpart mentén fekvő Brondolot vetőgépek, sőt alighanem az akkoriban már szintén mindsűrűbben alkalmazásba jutó ágyúk segítségével[1] a leghatásosabban lövette, a genovaiak nagy erőfeszítéseit hatástalanokká tette. Hogy Brondolo lövetése sikerrel járhatott, abból is kitűnik, mert a városnak egyik, a találatok folytán beomló tornya magát Doria Pétert is maga alá temette és halálosan megsebezte. A vezérét vesztett 16.000 főnyi genovai had ezek után majdnem félévig tartó eredménytelen küzködés után 1380 június második felében Chioggiába húzódott vissza, hogy ott felmentő csapatok és egy új hadiflotta beérkezését bevárja. Ámde Pisani most már a már régebben ostrom alá fogott Chioggiát kezdte mindjobban szorongatni, aminek eredménye az lett, hogy 1380 június 22-én a chioggiai kikötőben levő genovai hajóhad 19 gályája, több egyéb hajója és hadi felszerelése, valamint 4170 embere kegyelemre megadta magát. E fényes siker után Contarini András doge, miután június 25-én a chioggiai szigetet is megszállotta, nagy diadallal tért vissza Velencébe.

De a nagy öröm kissé mégis korai volt, mert a chioggiai nagy eredmény még mindig nem hozta meg a végső döntést, amennyiben természetesen Genova nem nyugodhatott bele a chioggiai eredmények által előidézett felette kellemetlen fordulatba, hanem gyorsan intézkedett, miszerint, Maruffo tengernagy parancsnoksága alatt egy új, 23 gályából álló hajóhad siessen a Chioggiánál bezárt flotta és sereg felmentésére. Maruffo június 6-án meg is jelent a Velencei öbölben, de a chioggiai bejáratokat teljesen eltorlaszolva találván, azokon sehogy sem tudott magának útat törni Chioggia felé s így sokáig tanácstalanul cirkált fel és alá a velencei partok mentén anélkül, hogy végveszélybe jutott társainak a várvavárt segítséget meghozhatta volna.

Chioggia kapitulálása után Maruffo az isztriai partok felé hajózott, hogy ott elérendő sikerek által kárpótolja magát a chioggiai veszteségekért. Július elején Maruffo Triestet foglalta el, amelynek erődítéseit leromboltatta. Azután július 4-én Capo d'Istriát ejtette hatalmába és azt az aquilejai patriarchának ajándékozta. Majd Polát és Arbét is elfoglalta s augusztus elején ismét Velence előtt tűnt fel.

Erre a signoria meghagyta Pisaninak, hogy 47 gályával a genovai hajóhadat űzőbe vegye, mely a túlerő elől mindenütt a partok mentét követve, a zárai kikötőbe menekült. Pisani Capo d'Istria visszafoglalása után sietve követte a Zára felé menekülő Maruffot, de útközben megbetegedvén, Manfredoniába szállíttatta magát, ahol augusztus 13-án meg is halt.

A Pisani helyébe lépő Zeno Károly megjelent ugyan Zára előtt, de az annak erős és biztos kikötőjében menedéket talált genovai hajóhadat komolyan meg nem támadhatván, bosszúságában a könnyebben hozzáférhető Zengget vette be és azt felgyújtván, kiméletlenül feldúlta és kifosztotta. A nemsokára azután beálló tél a további hadműveleteknek újból véget vetett.[2]

[1] Hoyer, Geschichte der Kriegskunst (Berlin, 1797.)

[2] Anjouk. dipl. Eml., III., 176. sz. –Chinazzo,Cronaca della guerra di Chioza 728. – Caresini, Chron., 449. – Confort. Pulex, 1251.