Alig, hogy Lajos király az atyjától örökségképpen átvett uralkodási programm első részét, a nápolyi ügyet lezárta, nyomban előtérbe lépett ennek a programmnak másik nagy komplexuma, a lengyel kérdés. Hogy minő eréllyel és ambicióval fogott hozzá az ifjú király ez újabb feladatának megoldásához, a legjobban abból a bámulatos gyorsaságból tűnik ki, amellyel seregét Budáról Krakóig vezette, hogy ott minél előbb egyesülhessen a bajba került lengyel király seregével. A távolság Budapesttől Kassáig 260 km. Miután ezt a sereg 6 nap alatt tette meg, tehát naponta átlag 43 kilométert kellett lovagolnia, ami igen szép teljesítménynek mondható. Kassától Krakóig 200, onnan Sandomierzig 160 kilométer hosszú az út. Miután a sereg Sandomierzbe július 13-án érkezett be, közben pedig Krakóban 8 napig pihent, valószínű, hogy Kassáról június 26–27-én indult el és Krakóba július 1-én érkezett be. Ezt a 200 kilométernyi távolságot tehát már valamivel lassabban, naponta átlag 35 kilométert lovagolva, 6 nap alatt tette meg, minél az út rosszabb és nehezebb volta, a Kárpátokon való átkelés és az élelmezés nehézsége bizonyára lényegesen éreztette befolyását. Krakóban a sereg alaposan kipihente magát, ami alighanem arra vezethető vissza, hogy odaérkezése alkalmával a lengyel csapatok még mindig nem voltak hadműveletre kész állapotban. Krakóból az egyesített lengyel–magyar sereg július 10-én indulhatott s így Sandomierzig az utat 4 nap alatt tette meg, naponta átlag megint 40 kilométert lovagolva. Sandomierztől, illetve még inkább Lublintól kezdve már sokkal lassabban ment az előnyomulás. Az egész távolság Budától Vladimirig mintegy 900 kilométert tett ki, tehát korántsem volt oly hosszú, mint a Budától Nápolyig terjedő 1600 klm.-teres távolság. Különösen fárasztó lehetett az útnak Lublintól Vladimirig terjedő utolsó szakasza az ottani mocsaras őserdőkön keresztül és úgylátszik, hogy a vladimiri csata is jó sok áldozatot követelt, mert csakis így magyarázható meg, hogy fényes győzelme ellenére Lajos király kezdeményezte a béketárgyalásokat. És bizonyára a sereg fáradtságának tudható be az is, hogy Lajos király az elinalt Kieystutot futni engedte és hogy nem fordult azonnal vissza seregével, hogy az esküszegőn és országán nyomban elégtételt és bosszút vegyen. Mindenestre az is feltünő, hogy Kieystut szökése, bizonyára nem eléggé gondos felügyelet következtében, egyáltalában megtörténhetett. Így aztán az egész fáradságos hadjárat eredménye semmissé vált.