Ez az erélytelen, nagyobbára csak rablásból és pusztításból álló hadjárat katonai tekintetben semmi érdekeset sem mutat fel. Hogy Ottó herceg, mint az egyesült osztrák–magyar hadsereg parancsnoka, nagy túlereje dacára még csak meg sem próbálta komolyabb sikerek és eredmények elérését és kivívását, az nem valami fényes tanuságot tesz az ő hadvezéri tehetsége mellett és csak azon kell csodálkoznunk, hogy a magyarok, akiket, mihelyt az ellenség közelébe értek, rendszerint nehéz volt a nekirohanástól visszatartani, szintén beletörődtek ebbe a hetekig tartó tétlenségbe.