Annak, hogy Károly király fentebb említett két nagy terve, a lengyel és a nápolyi trón megszerzése megvalósuljon, leginkább János cseh király állott útjában, egyrészt azáltal, hogy ő következetesen mindig Lokietek Ulászló ellenfeleinek fogta pártját és másrészt az által, hogy szinte oktalan hiúságból, 1330-tól kezdve mindjobban Olaszország felé is kezdett kandikálni, ami Róbert, nápolyi király s így közvetve Károly király hiúságát és érzékenységét is sértette. Utóbbi tehát, amidőn Szép Frigyes 1330. január 13-án meghalt, könnyen állott rá Albert és Ottó osztrák hercegek ama ajánlatára, hogy bajor Lajossal együtt, akivel az osztrák hercegek időközben kibékültek, egyesült erővel lépjenek fel a hatalmát mindjobban kiterjeszteni akaró cseh király ellen. Az erre vonatkozó megállapodás 1331. szeptember 22-én Pozsonyban jött létre.[1]

Ennek értelmében az 50.000 lovasból, közte 3500 sisakosból álló magyar sereg a morva határ mentén Laaig felvonulván, ott Ottó osztrák herceg főparancsnoksága alatt az 1800 sisakosból és 20.000 könnyebb fegyverzetűből álló osztrák sereggel egyesült. Lenlétében megegyezés jött létre, mely szerint utóbbemlítettek

János cseh király mindent elkövetett, hogy Károly királyt a maga részére megnyerje, vagy legalább is semleges magatartásra birja, de miután ez nem sikerült, félbeszakítva Lengyelország ellen folyamatban levő hadműveleteit, seregével, mely csak 1500 lovasból és 20.000 gyalogosból állott, elindult a Thaya felé, ahova november elején érkezett be.

Ottó most meg akarta támadni János királyt, de ez kitért az összeütközés elől, mire az osztrák–magyar szövetséges sereg Laa ostromához fogott.

A beállott hideg időjárás és élelmezési nehézségek folytán Ottó seregének zöme 1331. november végén otthagyta a csatateret, de a kis háború, a portyázó hadviselés egész télen tovább folyt.[2] 1332 tavaszán a hadműveletek újból kissé komolyabb formában indúltak meg, de miután a csehek március 11.-én Mailbergnél súlyos vereséget szenvedtek, utóbbiak kezdeményezésére megindultak a béketárgyalások, amelyek az ugyanazon év július 13.-án Bécsben megkötött békéhez vezettek, melynek értelmében Magyarország visszakapta Berencset és Holicsot, mely várak annak idején Csák Máté veje, valami István nevű cseh főúr révén a csehek kezébe kerültek.[3]

[1] Fejér, Cod. Dipl. VIII/3., 515.

[2] Schels, Gesch. Des öst. Kaiserstaates, II/1., 34.

[3] Fejér, Cod. Dipl. VIII/3., 515., 575. – Chron. Claustro-Neob. Peznél I. 487. – Chron. Zwetlense Peznél 537. – Chron. Aulae Reg. 458. – Palacky Geschichte von Böhmen II/2., 194.