Az 1319. évi szerb hadjárat a magyar fegyver dicsőségének egy újabb fényes bizonyítéka, csak az a kár, hogy annak egyes érdekes fázisairól a feljegyzések alig tartalmaznak valamit. Így többek között felette érdekes volna tudni, hogy Guthkeledi Amadéfia Miklós hol és hogyan hajtotta végre a bravúros Száván való átkelést; hogyan tervezték a mieink és mikép folytak le az Obona és Kolubara menti csaták?

Károly király és a magyarok minden esetre nagy szerencséről beszélhetnek, hogy a szerbek nem néhány évvel előbb, hanem már csak akkor támadtak rá a Macsói bánságra és a Száva–Dráva menti vidékekre, amikor Károly király hatalma az országban nagyjában már meg volt alapozva, úgy hogy ekkor már oly tekintélyes számú sereget állíthatott talpra, mely nemcsak a bellázongások leverésére és fékentartására mutatkozott elegendőnek, hanem célszerű mérlegelés és beosztás mellett az ország határain túl is oly nagyszámú hadat lehetett alkalmazni, hogy az nemcsak az ellenséges invázió megakadályozására, hanem hovatovább az eleinte fenhéjázóan támadó ellenség leigázására és teljes tönkretételére is elegendőnek bizonyult.