Szomoru állapot, amidőn a királynak saját alárendeltjei ellen kell ismételten kardhoz nyulnia s az mutatja legjobban a kóros állapot felette elhanyagolt és veszedelmes voltát, hogy habár majdnem mindig elég gyorsan sikerült a felkelést és lázadást elnyomni, azért a rend mindenütt csak ideiglenesen állott helyre és a megleckéztetett, de alapjában meg nem tört oligarchiák elég erőt és bátorságot éreztek magukban, hogy hamarosan újból kezdjék kisded játákaikat. Mindez a királyi hatalom és tekintély nagyfoku bénultságára vall, amelynek érzetében III. Endre nem is fejtett, de talán nem is fejthetett ki sem hadműveletei, sem egyéb uralkodói tevékenysége közben oly nagyfokú energiát, amely a kóros állapotnak egyszer s mindenkorra véget vethetett volna. Ehhez azonban a mindennapit jóval fölülmuló erős jellem és akaraterő, nem pedig olyan megalkuvó természet kellett volna, amilyennel III. Endre rendelkezett.