A belviszályok és az elhatalmasodott főurak garázdálkodása ugyanis 1297-ben is folytatódtak, de sokkal kisebb mértékben, mint annak előtte.Az év elején III. Endre a már szinte félelmetessé vált Csák Mátyust nevezte ki nádorispánjává, de utóbbi ellen hamarosan annyi panasz megrült fel részben a korábbi években, részben újabban elkövetett garázdálkodásai miatt, hogy a király kénytelen volt őt nádori méltósága alól felmententi s helyét ismét Aba Amadé foglalta el. Nagyon természetes, hogy mellőzése miatt Csák Mátyus szörnyen duzzogott, de azért nagyobbszabású beavatkozásra még sem volt szükség vele szemben, csak János érsek testvérei, András, Ivánka és Miklós vették fel vele a küzdelmet és pusztították birtokait, amennyire csak lehetett.[1]

Ugyanebben az évben a külföldön aratott egy kis magyar had elég szép sikert. A törpe melléknévvel illetett Vladiszláv lengyel fejedelemtől, akiről már fentebb is szó volt,[2] a cseh Vencel előbb Krakót, majd Sandomierzt is elfoglalta, amidőn pedig örökség útján Nagy-Lengyelország is Vladiszlávra szállott, azt meg glogaui Henrik akarta tőle elragadni. Ez ellen kérte Vladiszláv III. Endre segítségét, aki egyik kisebb hadat bocsátott rendelkezésre, amely a lengyel csapatok társaságában Sziléziában végzett számottevő portyázásokat és pusztításokat, mely alkalommal különösen Baksa Simonfia György öccse, Synka tüntette ki magát, aki ez alkalommal meg is sebesült.[3]

Ugyancsak 1297-ben a tatárok ellen is sikerült egy kis eredményes exkurziót végrehajtani. A tatárok hatalmukat és befolyásukat az Alduna mentén mindig tovább terjesztvén, Bolgárországban már évek óta nagy szerepet játszottak. Sőt Nogajfia Csáka a bolgár belső zavarokat felhasználva, még a bolgár trónt is elfoglalta a maga számára, de 1297-ben megölték. Ugyanez év őszén egy nagyobb tatár csapat a Macsói bánságot szállotta meg, és onnan rablás és pusztítás céljából Magyarországba is szándékozott betörni. Ennek hírét vévén, a szerémi Pócsfia Ugron nagyobb haddal átkelt a Száván, megütközött a tatárokkal és elzavarta őket a Macsói bánságból. Diadala jeléül több tatár fejet III. Endrének is elküldött Budára.[4]

[1] Fejér, id. m. VI/2. 82. – Hazai okmánytár VII. 262.

[2] III. Endre 1291-ben egy jókora hadat küldött a törpe, de erélyes és vitéz Vladiszlávnak, Fenenna királyné nagybátyjának segítségére Lengyelországba, mert ezt rokonai cseh segítséggel meg akarták fosztani krakói, sandomiersi és siradiai hercegségeitől, amelyeket az fekete Leszkótól örökölt.

[3] Fejér, id. m. VI/2. 259. – Rocznik Traski, Bielowski II. 853. – Grünhagen, Geschichte Schlesiens I. 121. – Fiedler, Böhmens Herrschaft in Polen, Archiv für Österr. Gesch. XIV. 186.

[4] Wenzel, id. m. XII. 617. – Jirecek, Geschichte der Bulgaren 284.