Az ország nyugati határa mentén lejátszódott fenti események s az azok keretében lefolyt küzdelem, amelynek színhelyét pontosan megállapítani nem tudjuk, csak sejtjük, hogy az valahol Borostyánkő tájékán zajlott le, felette fontos és érdekes ránk nézve, mert főleg a Stájer rímes krónika előadása nyomán igen hű és találó képet nyerünk egyrészt a magyar könnyű lovasság, másrészt a nyugati, úgynevezett lovag-harcászati elvei szerint kiképzett osztrák, stájer és sváb csapatok harcmódjáról, viselkedéséről és gondolkozásmódjáról. Míg a dürnkruti csatában a magyar sereg mindkét harcmódot, a ős szittyát és egyúttal a lovait is használta, addig Borostyánkőnél csak az eredeti magyar harcmód alkalmazása is elegendő volt ahoz, hogy Iván hada annak révén fényes győzelmet arasson ellenfele fölött. Ennek megállapítása már azért is fontos, mert a máról-holnapra hevenyében összeszedett s így valószinüleg kizárólag könnyű magyar lovasokból álló haddal máskép mint a nyílharcászat elvei szerint harcolni nem is lehetett volna, ha tehát ez véletlenül fölényesnek nem bizonyul, akkor biztosan még jobban és gyorsabban fokozódott volna Albrecth osztrák hercegnek magyar területek megszerzésére és bekebelezésére vonatkozó már is erősen kialakult étvágya.