IV. László 1285-ben az egész nyarat Erdélyben töltötte, ahol kedvező alkalmat talált hadának szaporítására is. Erről Pauler ezeket irja.[1] “IV. László Erdélyben . . . sereget gyüjtött s abba, kiséretébe, erdélyi nemesek mellé visszamaradt tatárokat – neugárokat[2] – is felvett. Szilaj, kúnos természetének tetszettek e nyers, pusztai legények; szinte beleillettek kún, szerecsen és másféle pogány “schismaticus” környezetébe.

Ezzel a haddal az év augusztus havában a Hortobágyon keresztül a Szepesség felé tartott, hogy annak, az ő rendeleteinek engedelmeskedni nem akaró népét megzabolázza. A szepesiek ép ez időtájt “hatalmas ostrommal” Szepesvárát törekedtek hatalmukba keríteni.

A királyihad élén Gerendi Miklós 1285 szeptember elején a vár előtt a király szemeláttára vitézül rohanta meg a “szepesi népeket”, akik az ezt követő harcban teljesen széjjelverettek. A tatárok ezután a vár alján levő káptalant rohanták meg s azt kirabolván, levéltárát feltörték; pecsétjét, okleveleit lovaik patája tiporta össze.[3]

[1] Id. m. II. 389.

[2] A nogaji tatároka t. i. latinosan “neugerii”-nek nevezték.

[3] Fejér, Cod. Dipl. V/3. 306, 442, 458, VIII. 378. – Hazai okmánytár, VI. 341. VII. 197.