Szinte csodálatos, hogy IV. Lászlónak annyi baj közepette még arra is volt kedve és nyilt alkalma, hogy külföldi rokonainak segítségére legyen. Másrészt ez is amellett bizonyít, hogy az ugyanazon évi magyarországi tatár pusztítás mégsem lehetett valami túlságos nagymérvű.

Hogy Gyögy mester aránylag kicsiny, de annál vitézebb hadának élén újabb babérokat szerzett a magyar hírnévnek és dicsőségnek, arra mi csak büszkék lehetünk.