Az 1277. évi zavaros állapotok szomorú és sívár képet nyújtanak hazánk akkori belső állapotáról, amelynek egy részében a belrendet és a békét már csak idegen segítséggel lehetett újból helyreállítani. A főurak akkori gondolkodásmódja, magatartása és tevékenysége a legnagyobb mérvben elitélni való, mert cselekedeteiknél nem az állam, nem a haza érdeke, hanem tisztán magánszempontok által vezéreltették magukat. Az egymásra agyarkodó két hatalmas párt közül ez időszak végén ismét a Csák nemzetség lett a helyzet ura, de erejét és tevékenységét természetesen ez is inkább személyes ellenségeinek további sakkbantartására, mint a haza boldogulásának és felvirágoztatásának érdekében használta fel. Nagy szerencse, hogy ily zilált belviszonyok mellett legalább a külügyek terén elég szerencsésen állott a helyzet szignaturája.