Szomorú példája ez és a rákövetkező időszak az önzésnek, áskálódásnak, erőszakoskodásnak s emelett a nepotizmusnak és úrhatnámságnak, amidőn nem az érdem és rátermettség, hanem a nyers erő és az erőszak és a jobb összeköttetések döntöttek afölött, hogy ki milyen hivatalt és hatáskört töltsön be az állam szolgálatában. Történelmi feljegyzéseink arról tesznek tanúságot, hogy ebben a korban évtizedeken át rendszerint nem az volt a magas funkcionáriusok legfőbb gondja, hogy az állam külső és belső ügyei rendben legyenek, hanem főkép arra törekedtek, hogy maguknak, hozzátartozóiknak és barátaiknak minél nagyobb hatalmat, befolyást és anyagi előnyöket biztosítsanak. A dolgok ily nagymérvű elfajulásának egyik legfőbb oka az volt, hogy nem tetterős, hanem gyenge gyermekkirály ült ekkor Magyarország trónján, akit még közvetlen hozzátartozói sem támogattak abban, hogy az országban rendet és törvényes állapotot teremtsen. Ily körülmények között isteni csodának kellett történnie, hogy ez a szegény szerencsétlen ország végkép el ne pusztuljon. Hogy mi volt ez a csoda, legott látni fogjuk.