Dacára a nagy veszélynek, amely az országot II. Ottokár cseh király ellenséges érzelmei és magatartása folytán szünet nélkül fenyegette, a magyar főurak nem hogy összefogtak volna, hanem ellenkezőleg annyira meghasonlottak egymással, hogy az 1273-tól 1275-ig terjedő időszakban Magyarország a legféktelenebb civódások, egyenetlenségek és polgárháború szinhelyévé vált. Eddigelé nagyjában csak két párt, az anyakirályné és László király pártja versengett egymással a hatalomért; 1274-től kezdve, amidőn aktuálissá vált a kérdés, hogy a nyolc éves Endre herceg mint „ifjabb király” a szlavóniai hercegség birtokába lépjen, Joachim és Henrik bán meghitt embereikkel a fiatal herceg köré csoportosultak és elhatározták, hogy a Dráván túlra menve, a kis Endre herceget magukkal viszik. El is indultak a Székesfehérvár melletti Fövényből, hogy a hadiúton Szlavóniába jussanak. Az anyakirályné pártjának élén álló Csák Péter, valamint a királyi párt feje, az Aba nemzetségbeli Péterfia Lőrinc, továbbá Isépfia János, László királlyal együtt jókora sereggel utánuk iramodtak és a szökni akarókat Polgárdinál utólérvén, ott a két fél összeütközött egymással. A szeptember 26-tól 29-ig tartó harcok folyamán Csák Péter arcán hatalmas vágást kapott, de végeredményben mégis az ő, illetve a király pártja győzött, míg Henrik bán holtan terült el a csatatéren, serege pedig fiaival és Joachimmal együtt futásnak eredt.

László király hadával tovább üldözte Joachim és Henrik bán fiainak seregét, de utóbbiakat végkép legyőzni, megtörni nem tudta s így az év végén kedvetlenül és teljesen pénz nélkül tért vissza székhelyére. Pektári Joachim úgy látszik ügyesebb, ravaszabb és furfangosabb volt szövetséges társainál, mert őt nemsokára ismét hatalma egész teljében viszontlátjuk majd az ország kormánya élén. Az egymással versengő és háborúskodó főurak ugyanis 1275 elején végre kompromisszumszerű egyezségre léptek és közös egyetértéssel újból felosztották egymás között a legfőbb hivatalokat és tisztségeket, nagyon természetes azonban, hogy a gyakori változások ezután is napirenden maradtak.