A konstantinápolyi latin császárságnak, mint a római egyház hiveinek megszünése Magyarországra elég érzékeny veszteség számba ment, mert mindentől eltekintve, annak uralkodói mindig barátságos viszonyban állottak a magyarsággal. A görög császárság és Bulgária között ék módjára közbeszorulva, ez a latin császárság állandóan és sikeresen gátat vetett annak, hogy e két keleti hatalom, Bulgária és a görög császárság, egyesült erővel léphessen fel akár észak, akár nyugat felé, ahol mindenütt a magyarok érdekszférájába kellett beleütközniök. Most, hogy e két hatalom végre tőszomszéddá, s ennek révén egyesült erővel való fellépésük lehetővé vált, a felettük kivívott magyar győzelemnek annál nagyobb volt a hordereje és fontossága, mert beláthatták, hogy a magyar haderő csak egy részének a jelenléte is elegendő ahhoz, hogy rajtuk alaposan elverje a port s így legalább egy időre elment a kedvük attól, hogy Magyarországot avagy melléktartományainak valamelyikét háborgassák.