Rosztiszláv 1262-ben elhalálozván utóda Boszniában Mihály, Macsóban pedig Béla nevü fia lett. Szerbiának a Timok mindkét partján Orsovától Szófiáig terjedő részében, amely szintén Rosztiszláv kormányzása alatt állott, valami Szventszláv Jakab nevü orosz ember lett Rosztiszláv utóda,[1] aki a bolgárokkal szemben a magyarok pártfogását vette igénybe.[2] A független Bulgáriának cárja ekkor Konstantin volt, akivel Palaiologosz Mihály akkori nicäai illetve görög császár tartott szoros barátságot. Utóbbi 1261. július 25-én elfoglalván Konstantinápolyt, véget vetett az ottani latin császárságnak.

1263-ban a bolgárok a görögök szövetségében megtámadták Szventszláv Jakabot, aki István ifjabb magyar királyhoz fordult segítségért. Ez Beicz Miklós és Kán László erdélyi vajdákat Sándorfia Sándorral, a kiváló vitézzel és több más magyar nemessel küldte kellő had élén Szventszláv segítségére. Az 1263. őszén beérkezett magyar had Szventszláv csapataival nyomban támadásba ment át a bolgárok ellen s azokat visszaűzve, görög területbe is behatolt, ahol Sándorfia Sándor vezetése alatt Palaiologosz seregével is megütközött. Sándorfia Sándor minden erejét összeszedvén, annak élén “merészen hatolt be a görög phalanxszerü csatarendbe és bár megsebesült, “vére hullásával mégis kivívta a diadalt”.

[1] Pakhümeresz, Mich. Paleolog. III. 6. 181.

[2] Lásd a 11. sz. mellékletet.