Az idegen uralkodók nemcsak hogy nem segítették az újabb tatárveszedelemnek eléje néző Magyarországot, hanem többek között II. Ottokár cseh király, vak gyülölete által vezéreltetve, bizonyára még inkább örült a Magyarország fölé tornyosuló veszedelemnek, és hogy azt még nagyobbá tegye és IV. Bélát még lehetetlenebb helyzetbe sodorja, alattomos módon, titokban támogatta és szította a stiriaiak elégedetlenségét, sőt hozzájárult és megengedte, hogy 1259. végén az osztrák Hardegg Ottó és Konrád grófok nagyszámú önkéntes csapattal, amelynek erejét 1000 lovasra becsülik, Stiriába vonuljanak és a magyarokkal ellenséges lábon álló és hamis és hazug hirekkel István király és környezete[1] ellen még jobban felingerelt csapatokat és fölkelőket magukhoz vonva, a magyarokat Stiriából kiszorítsák. Ez tényleg sikerült is, úgyhogy csak Pettau és néhány kisebb vár maradt István király birtokában.

István király szomorú szivvel tapasztalhatta, hogy majdnem az összes stiriai urak, akik azelőtt őt környezték és vele látszólag jóviszonyban állottak, immár Ottokárnak hódolnak s karácsonyra a Grácban megjelent Ottokárt hercegükké kiáltották ki, aki azután a cseh Rosenberg Wokot nevezte ki helyettesévé és a tartomány főkapitányává.[2]

Közben a tatárok Lengyelországba benyomulva, Sandomierz elfoglalása és fölégetése után Boleszlo krakói hercegségét[3] még kegyetlenebbül tették tönkre, mint 1241. évi garázdálkodásuk alkalmával.

Magyarországon természetesen mindenki el volt rá készülve, hogy a tatárok, mihelyt Lengyelországgal végeztek, azonnal átkelnek a Kárpátokon, hogy magyar földön is újból éreztessék rettenetes lábuk nyomait; ezért itt mindenkin nagyfokú rémület vett erőt.

IV. Béla és István király, hogy a történendőkről hirek birtokába jussanak, Miskócz Panyit ispánt küldték a tatár khán táborába, akitől az csakhamar azzal az örömhirrel tért haza, hogy a tatár hadak ezúttal nem lépik át a Kárpátokat, és még örömteljesebb volt e hirnél az a tény, hogy az egyszer a tatár khán igazat is mondott.

[1] Igy többek között Ottokár azt hiresztelte, hogy István az év végére Pettauba nem azért hirdetett országgyűlést, hogy ott a panaszokat meghallgatva, a sérelmeket orvosolja, hanem azért, hog az odagyülekező rendeket mind elfogassa és börtönbe vettesse.

[2] Arnpeck, Peznél I, 1220. – Pernoldus az 1259. évhez – Contin. Cosmae Prag., Peznél IX, 157.

[3] Lásd a 11. sz. mellékletet