A tatárok kivonulása óta Magyarországon tartózkodó Rosztiszláv, 1243 óta IV. Béla király Anna leányának férje, Halics birtokára vágyódott s nem is nyugodott meg addig, míg apósa 1245-ben neki megfelelő hadat rendelkezésre nem bocsátott, amelynek élén Kemény fia Lőrinc, a későbbi nádor állott. Ezzel és a rendelkezésére álló orosz haddal Rosztiszláv az említett évben be is vette Przemyslt, de aztán az ellene előnyomuló Daniló és Vaszilko hercegek elől ismét Magyarországban volt kénytelen menedéket keresni, ahol apósa jovoltából továbbra is csak mint Halics névleges királya szerepelt, amely címet tudvalevőleg Kálmán herceg viselte haláláig.[1] Talán azért, hogy Rosztiszláv a halicsi kudarcot könnyebben elfelejtse, s hogy neki megfelelő foglalkozást és hatáskört teremtsen, alkotta meg IV. Béla 1247-ben a Mácsói bánságot (lásd a 11. sz. mellékletet), amelynek első bánjává őt nevezte ki.[2] Ugyanekkor Horvátország és Dalmácia kormányzásával Béla király brebiri Subics Istvánt, aki a tatárjárás alatt szintén nagy szolgálatokat tett neki, bízta meg.[3]

[1] Ipatyevszkája a 6753. évhez

[2] Szalay László, Magyarország története, II. 58.

[3] Lucius, De regno Dalmatiae et Croatiae, Lib. IV. c. IX. 285.