A magyarországi hadjárat tartamára a tatár sereg hadműveleti alapját, bázisát, Kiev és környéke képezte. Világosan kitűnik ez a Rogeriusból vett legutóbbi idézetből, bár én azt hiszem, hogy az abban foglaltak inkább Sejbánra mint Batura vonatkoztathatók, mert ő indult el aránylag kevés számú csapatokkal Kiev mellől. De ez nem zárja ki, sőt valószínű, hogy Batu is visszahagyta nagyszámú familiáját és vonatának nélkülözhető részét, a „nagy málhát”. Ez is egész modern színben tűnteti fel Batu hadviselési módját, mert napjainkban is, minél közelebb érünk az ellenséggel való döntő összeütközés színhelyéhez, annál több podgyászt, felesleges impedimentumot kell a menetoszlopokból kiküszöbölnünk.

Sejbán alkalmazása előretolt viszonyában szintén teljesen megfelel a legmodernebb felfogásnak. Ma is mindenütt alkalmazzák az ily előretolt lovastesteket és tulajdonképen ezek sem tudják máskép és jobban felderítési és biztosítási szolgálatukat elvégezni, mint ahogyan azt Sejbán tette. E célra most is járőröket és ahol kell, azoknál erősebb, úgynevezett hírszerző különítményeket alkalmazunk, amilyen például a Vácra kikülönített tatár csoport volt.

Az is kiemelendő, hogy Sejbán Vácot fekvésénél fogva kellőleg értékelni tudta, mert annak a seregnek, amely Pest ellen operál, annak a váci szorosnak okvetlenül kezében kell, hogy legyen.

Nagyon érdekes és nagyszabású rendelkezés volt a 40.000 orosz fejszésnek az alkalmazása. Kisebb keretek között ugyanezt alkalmazták a Vereckei szorosban honfoglaló őseink is.[1]

Hogy Béla király által emelt fatorlaszok és útelrombolások ily körülmények között mit sem értek, azon nem csodálkozhatunk. Igaz ugyan, hogy az egyszer ezeket a holt akadályokat élő erő, a nádor előretolt hada is kiegészítette, de az elenyészően csekély erejével még néhány óráig se tudta a tatárokat útjukban feltartóztatni.

A Batu-sereg mozgásának gyorsaságára illetve lassúságára a következő adatok révén vonhatunk következtetést. A távolság Kiev és a Vereckei szoros között kerek 600 km. Ily nagy lovas testnél mint a Batué volt, átlag nem számíthatunk többet napi 35 km. menetteljesítménynél. Ezt véve a számítás alapjául, az említett távolság megtevésére 18-20, pihenő napokkal együtt 25 napra lett volna szükség. Ámde Batu seregének éle alighanem legkésőbb január közepe táján útra kelhetett s így március 11-ig, amidőn a Vereckei szorost elérte, 55 nap telt el, ami annyit jelent, hogy ez a hatalmas kolosszus átlag nem haladt gyorsabban, mint napi 12 kmnyi sebességgel előre. Látjuk tehát, hogy azt a bizonyos repülésszerű helyváltoztatást a tatárok is csak kisebb csapatokkal – század, ezredig bezárólag – hajthatták végre. Nem sokkal nagyobb átlagos menetteljesítményeket mutatnak fel a mongol szárnyhadak sem.

[1] Lásd az I. rész 41., 55. és 59. oldalán.