A szárnyhadak kellő térnyerése után végre január elején a Batu közvetlen parancsnoksága alatt álló seregcsoport is elindult Kiev mellől és Zsitomiron, Kremeniecen, Halicson át a Vereckei hágónak tartott.

A sereg zöme előtt jó messze előretolva Batu testvéröccse Sejbán lovagolt 10.000 lovassal, részint felderítés, részint biztosítás céljából. Bizonyára ő volt az, aki a Vereckei szoroshoz érve, a IV. Béla által emelt torlaszok eltávolítására felégetésére, az erdő kivágására és az utak helyreállítására 40.000 orosz fejszést rendelt ki[1] s mihelyt a szorosnak Munkács felőli kijáratát elérte, nyomban megtámadta Dénes nádornak Béla által a Vereckei szoros őrzésére kirendelt hadát és azt március 12-én hamarosan szét is verte.

Ezek után Sejbán útját folytatva, március 15-én Pesthez „félnapi járóföldre”, talán Hatvan-Aszód tájékára ért s onnan a portyázó és hírszerző csapatok egész tömegét küldte a Duna felé előre, még pedig annak Pesttől északra Vácig, délfelé pedig talán a Csepel sziget déli csücskéig terjedő szakaszának felderítésére. E napon Vácot egy erősebb tatár különítmény rohanta meg és azt teljesen tönkretette.

Erre a felderítési tevékenységre és a váci támadásra később visszatérünk még.

Ezalatt Batu egész családját visszahagyva, csupán katonáival követte, talán 1-2 napi távközzel az előretolt Sejbánt.[2]

[1] E fejszés had munkálkodásáról Spalatoi Tamás id. m. 37. fejezetében a következőket mondja: „Vala pedig 40.000 fejszésük, akik a sereg előtt járva, erdőket irtottak, útakat egyengettek s a bejárásoktól minden gátat elhárítottak. Miért is a torlaszokon, amelyeket a király készíttetett, oly könnyen hágtak át, mintha nem is óriási fenyők és tölgyek halmazából lettek volna építve, hanem hitvány lécekből s azokat oly hirtelen törték össze és égették meg, hogy azok az átkelést semmikép sem akadályozták.”

[2] Rogerius id. m. 20. fej.: „Bathus major Dominus, dimissa tota familia, solus cum suis militibus, et non multis, ad dictam Portam Rusciae . . . recto tramite properavit, et expugnato exercitu Comitis Palatini, eandem portam obtinuit, et intravit.”