Épúgy, mint Bajdár Lengyelországban, Szubutáj Erdélyben mutatta meg, hogy nagyon is ért hozzá, hogyan kell egy ily magas határhegyek által védett országrészt elfoglalni, pacifikálni. Csupán lovasság állván rendelkezésre, mely hegy- és erdei szorosok forszirozására nem a legalkalmasabb fegyvernem, a legjobb amit tehetett, hogy koncentrikus támadással egyidejüleg több helyen igyekezett az országba bejutni. Az erdélyi határon kívül csupán Buri hagyatott meg mintegy mozgó oldalvéd gyanánt, figyelmét folyton Bulgária felé is fordítván, nem-e mutatkozik ebből az irányból valami idegen IV. Béla segítségére siető segítő csapat.

Abból a körülményből, hogy a sajómelléki (mohi) döntő csata idején a kikülönített szárnyhadak, vagyis Bajdár, Kádán és Szubutáj seregcsoportjai a döntő csata színhelyétől még légvonalban is több mint 400 kmnyi távolságra voltak, ebből világosan kitűnik, hogy Batu már a priori nem is számított e szárnyhadoszlopok közvetlen közreműködésére az általa a magyarok zöme ellen önállóan vivandó döntő csatában. Ezeknek a szárnyhadaknak főfeladatuk tehát a tulajdonképeni Magyarország elszigetelése volt, vagyis azt kellett nekik megakadályozniok, nehogy a magyarok királya akár északnyugat, akár délkelet elől hathatós támogatást és segítséget kaphasson; a csupán vele, illetve a magyar sereggel való leszámolásra Batu egyedül a maga seregét is elegendőnek tartotta és én már ez okból is azt hiszem, hogy annak létszáma feltétlenül közel járhatott a 200.000 emberhez, amint azt már fentebb is hangsúlyoztam[1]

[1] Felemlítendőnek tartom e helyütt, hogy Marczalin és Pauleren kívül, akik, mint már a 42. oldalon említettem, létszámát tekintetben felette lekicsinylik Batu khánnak erejét, a külföldi irók közül egyedül Köhler tábornok az, aki „Entwicklung des Kriegswesens in der Ritterzeit” című műve III. kötete 439. oldalán azt mondja, hogy a tatárok ereje nem volt 100.000 főn alul. A többi egykorú és közelkorú irók, így többek között Rogerius, Kézai, Thebesius (Liegnitzer Jahrbücher) mind 500.000-re, a többször idézett D'Ohsson pedig 400.000-re teszi a tatárok haderejének létszámát.