A Kádán-csoportnak szintén a kellő térelőnnyel történt elindítása feltétlenül helyesnek mondható.

A radnai eset igen jellemző mind a tatárok, mind az ottani lakosság szempontjából. A németek eleinte nagy hangon és vitézül támadólag mennek neki az ellenségnek, de a gyorsan és elég könnyen kivívott siker elbizakodottá és gondtalanná teszi őket s ahelyett, hogy őrségek kiállítása és a városbejáratok eltorlaszolása és egyéb védelmi intézkedések által helyzetüket legalább félig-meddig biztosabbá tették volna, a legrosszabat tették, amit csak képzelni lehet, lerészegedtek s így a csakhamar újból megjelent ellenség hamar és könnyen végzett velük.

A tatárok részén különösen kiemelendő a színlelt visszavonulás, hogy annak láttára az ellenség elbizakodottá váljék; a prédául kiszemelt városnak minden oldalról történt egyidejű körülkerítése; a lakosság fegyverképes részének a sereghez való csatolása, hogy a további hadműveletek folyamán mint vezetők, kalauzok szolgáljanak és a különféle viszonyokról a kellő felvilágosítást megadják, mind oly határozottan ügyes és a végső sikert elősegítő és biztosító dolgok és fogások, amelyek hol kisebb, hol nagyobb arányokban minduntalan megismétlődnek az egyes csoportok által véghezvitt hadműveletek folyamán.

A Kádán-csoport hosszabb megállapodása Beszterce, illetve Kolozsvár tájékán alighanem arra vezethető vissza, hogy be akarta várni, amig a tőle délre operáló seregoszlop vele egy magasságra ér.