Mikép Bajdár, épúgy Kádán is a Batu-féle fősereghez képest néhány heti térelőnnyel indult el Kiev mellől, hogy aztán a mai Bukovinán át Erdély északi részébe benyomuljon. Kádán útját Csernovicból Szereten át a Borgói szoros felé vette s miután azon háromnapi menettel átkelt, ép husvét napján, 1241 március 21-én az akkoriban ezüstbányája miatt igen népes Rodna előtt termett.

A lakosság a tatárok jöveteléről hírt véve, eléjük ment és sikerült is nekik az ellenség előhadát visszaszorítani. Kádán is látván a fegyveres népség sokaságát, félelmet tettetve, futásnak eredt. Erre a nép örömrivalgással visszatérve, letette fegyverét és „német szokás szerint – mert a bányászok úgyszólván mind németek voltak – alaposan lerészegedett.”[1] Ekkor a tatárok hirtelen megjelenve, a teljesen nyilt várost minden oldalról körülvették. A nép eleinte hősiesen védekezett, de csakhamar belátván, hogy a túlerővel úgy sem bírna, kegyelemre megadta magát.

Erre Kádán a várost védelmébe véve, annak bíróját, Ariszkáldot, 600 válogatott német fegyveres vitézésével maga mellé véve, azok kalauzolása mellett folytatta tovább útját.

Április 3-án Kádán hada Besztercét szállotta meg s itt[2] egyelőre letelepedvén, Erdély északi részének és a vele szomszédos magyarországi területek leigázására több portyázó hadat küldött ki. Ezek egyike a Szamos völgyén át a Szilágyságba, majd Szatmárba s onnan Tasnádon át Nagyváradra vonult be a később oda előnyomuló főoszlophoz.

Április 11-én a sajómelléki csata napján Kádán seregcsoportjának zöme minden valószínűség szerint Kolozsvár tájékán tartózkodott s itt különösen Kolosmonostor és Gyalu szenvedett sokat a tatároktól.

Kevés eltéréssel nagyban ugyanígy adja elő az Epternacher Notiz a történteket: „Egy más sereg husvét napján a Barcaságba tört be és az erdőelvi tartomány vajdáját egész seregével megölte. Ugyane hét szerdáján Besztercén 6014 keresztényt gyilkoltak le. Pénteken Kunzelburch (Kőhalom) várában több mint 30.000 ember esett el; egy héttel később, április 11-én Nagyszebenben több mint 100.000, Kolozsváron is végtelen nagy számú magyar veszett el.”[3]

[1] Rogerius id. m. 20. fej.: „Tunc populi cum victoria revertentes, armis despositis, inebriari vino, prout Teutonicorum furia exigit, inceperunt.”

[2] A Rodna és Beszterce elfoglalása alkalmával szenvedett veszteségeket az egyik kútfő, az úgynevezett Epternacher Notiz 4000, illetve 6000-re teszi

[3] Mon. Germ. Script. XXIV. 65.