« 1. Az ország belállapota IV. Béla trónralépése idején. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

3. Az ázsiai testvérek keresése. »

2. Külviszonyok IV. Béla uralkodásának elején.

Külellenségek nem igen, vagy legalább is nem valami komolyan háborgatták Bélát, amidőn végkép atyja örökébe lépett. Nagy meglepetésére 1236. elején megjelentek ugyan nála II. Frigyes császár követei, előadván, hogy uruk emlékezete szerint a magyar király valamikor, talán III. István idejében adót fizetett vagy legalább is igért I. Frigyes császárnak, akinek halála óta azonban ezt az adófizetést a magyarok 46 éven keresztül nem teljesítették. Felhívja tehát Bélát ennek az összegnek a megfizetésére. Utóbbi a legnagyobb méltatlankodás hangján utasította vissza a minden alap nélküli követelést, mire a követek eredmény nélkül tértek vissza Németországba. Titokban, férfiruhába öltözve, hozzájuk csatlakozott Endre özvegye, a várandós állapotban levő Beatrix is, mert attól tartott, hogy esetleg ő is Gertrud sorsára jut. A gyermek meg is született Németországban, de azt sem Béla, sem Kálmán nem ismerte el testvérének és nem is adtak neki semmit az apai örökségből.

Miután a német császárnak csakhamar ismét kiújult a pápával már régóta húzódó viszálykodása, ennek folytán Béla válaszát egyszerűen ad acta tette. 1230-ban közeledés történt ugyan II. Frigyes és IX. Gergely pápa között, aki fel is oldotta a császárt a reá kimondott átok alól, de igazi megértés nem jött létre kettejük között. Miután az olasz városok csakhamar nyílt harcba mentek át Frigyes ellen, akárcsak 70 évvel azelőtt nagyatyja ellen, és a pápa közvetítése mit sem segített, utóbbi végre egészen a városok pártjára állott és Frigyest 1239. virágvasárnapján újra kiátkozta. Ennek a surlódásnak Béla annyiban látta hasznát, hogy a pápa vele mint szintén német császárellenessel szemben a legszívélyesebb viszonyt igyekezett fentartani.

Még a német császárnál is rosszabb barátja volt Magyarországnak Frigyes osztrák herceg. Ez saját országában annyira garázdálkodott és a német alattvalókat is annyira megkárosította, hogy a német császár birodalmi átok alá vonta és országának, Ausztriának és Stiriának nagy részét birodalmi csapatokkal szállotta meg. Ily körülmények között az osztrák herceg nem is gondolhatott arra, hogy Béla ellen fellépjen.

A dalmáciai igényei tekintetében kielégített Velence Béla és Kálmán által nyugton hagyatván, ő maga sem keresett okot és alkalmat újabb konfliktusok előidézésére.

A cseh király és a lengyel hercegek mint jó rokonok nyugodtan viselkedtek és jó egyetértésben maradtak Bélával, az orosz fejedelmek pedig folyton egymás ellen támadtak s azok egyike-másika, így többek között a halicsi Daniló is, inkább Béla segítségére voltak ráutalva, semhogy azt háborgathatták volna.

Az Erdélyt körülvevő kúnok pedig már e kelet felől közeledő nagy vihar előszelét érezték s így mint alább látni fogjuk, nem hogy ellenséges indulattal viseltettek volna Béla iránt, hanem inkább az ő barátságát és oltalmát keresték.

Boszniában a pápa intenciói szerint Kálmán herceg folytatott 1236-tól kezdve írtó hadjáratot a bogomilok ellen és az 1237. év folyamán úgy Boszniáról, mint Halomföldéről „lemosta az eretnekség szennyét”, visszahódítván annak népét a katholikus vallásnak. Hálából ezért a pápa Bélával szemben is felette nagy jóindulattal viseltetett. Sőt más tekintetben is Béla segítségét vette igénybe IX. Gergely pápa. A konstantinápolyi latin császárság Róbert, majd annak utóda, a tízéves II. Balduin alatt igen nehéz napokat élt, mert nemcsak Vatatzész nicaeai görög császár, hanem II. Asên János bolgár cár is állandóan szorongatta. A pápa tehát folyton kérte Bélát, hogy mint rokon hasson az említett uralkodókra, hogy hagyják békében a latin császárságot, sőt ha kell, haddal támadja meg Bulgáriát, amely szintén az eretnekség melegágyának tekinthető. És a körülmények összejátszása folytán tényleg sikerült e helyütt is a háborús veszedelemnek elejét venni.

Ezek szerint komoly külső veszedelem egyik oldalról sem fenyegette Béla országát, minek folytán ő nyugodtan folytathatta a belső rend és a felette zilált pénzügyi viszonyok helyreállítását és megszilárdítását, továbbá a római katholikus vallás terjesztését célzó már folyamatban lévő nagy munkáját.[1]


[1] Lásd a IV. rész 233. oldalán

« 1. Az ország belállapota IV. Béla trónralépése idején. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

3. Az ázsiai testvérek keresése. »