Endre halála után Béla, hogy a kincstár ürességén némileg segítsen, még erélyesebben hozzálátott az ősei és kivált atyja által elidegenített és elajándékozott javak visszaszerzéséhez s akik ez ellen ellenszegülni merészkedtek, azokat keményen megbüntette. Épígy könyörtelenül járt el azok ellen, akik atyja gyengeségével visszaélve, az államkincstárt és az országot megkárosították; így többek között Dénes nádort megvakíttatta, többeket pedig börtönbe vetett, mire sokan, akik joggal tarthattak az új király bosszujától, futva kimenekültek az országból. Helyeiket a saját maga meghitt, bizalmas embereivel töltötte be.

Egy másik rendelkezése, amivel az urak haragját magára vonta, az volt, hogy megtiltotta, miszerint a királyi család tagjain, az érseken és püspökökön kívül a király jelenlétében bárki is leüljön, mivégből a többiek székeit elégettette. Az is közelégületlenséget szült, hogy már nem személyesen fogadott mindenkit, hanem elrendelte, hogy a panaszok és kérelmek a kancellária útján írásban terjesztessenek eléje.

Mindezekkel az intézkedésekkel Béla azt akarta elérni, hogy teljesen üres kincstára lassanként újra megteljen és hogy a már a király feje fölé nőni akaró oligarchák hatalmát megtörve, a már nagyon is elhalványult királyi hatalmat és tekintélyt újból helyreállítsa. De az még jobban növelte az ellentétet és ellenszenvet közte és az elhatalmasodott főurak, illetve a főpapok között, akiknek birtokait szintén megnyirbálta. Ilyenformán a legnagyobb mértékben hiányzott az összhang a király és a nemzet között, ami nélkül pedig nagy tettekre sem az egyik, sem a másik képesítve nincsen. Pedig az országot végveszéllyel fenyegető tatárok jövetelének híre most már mindíg pozitivebb alakot öltött.