Leopold osztrák herceg 1230-ban elhalálozván, utóda fia, Frigyes, az utolsó Babenbergi, lett, akinek nyugtalan, civakodó és zsarnok természete mindenfelé kellemetlenséget, viszálykodást, sőt nem ritkán komoly harcokat is váltott ki. Ennek volt tulajdonítható, hogy ez időtől fogva az osztrák és magyar határokon a régi villongások újból kiújultak, amelyeknek folyamán hol osztrák portyázó hadak törtek be Magyarországba, hol magyarok Ausztriába. Az első határsértést az osztrákok követték el, amidőn 1230-ban Vasmegyébe törtek be, de Türje Dénes ellenük indíttatván, hamarosan kiverte a garázdálkodókat.

Endre különösen azóta nagyon haragudott Frigyes osztrák hercegre, amióta az az ellene és Béla fia ellen lázongó magyar főurakkal paktálva kövzetítőként lépett fel, hogy II. Frigyes német császár hivassék meg a magyar trónra. Ezért Endre csak az alkalomra várt, hogy a kölcsönt visszafizesse osztrák szomszédjának. Az ürügyet ehhez családi viszálykodás szolgáltatta. Frigyes osztrák herceg szintén Laskarisz Tódor egyik leányát, Endre magyar herceg hitvesének hugát bírta nőül, de azt 1233-ban elüzte magától. Ezért Endre király Vencel cseh királlyal, kinek anyja Konstancia, Endrének nővére volt, Frigyes osztrák herceg megtámadását határozta el. A közösen megállapított hadműveleti terv szerint Vencelnek északról kellett Ausztriába betörnie, míg Endre előbb Stiriába, majd Ausztria lajthamelléki részébe tört be, mindkét helyen nagy kárt és pusztítást vívén véghez.[1] A határszéli stájer lakosság fegyvert ragadt hazájának és földjének védelmére, sőt amidőn a magyar portyázó had visszahúzódott a határ mögé, azt oda is követte. De vesztére tette, mert a magyar vitézek által lesbecsalva és minden oldalról megtámadva, azok a stájerek egy részét lekaszabolták, fenmaradó részét pedig foglyul ejtették; csak valami ötvennek sikerült megmenekülnie.

Frigyes, nehogy országa nagyobb bajba kerüljön, ezekután jónak látta mindkét ellenfelét kiengesztelni és a béke 1233. végén létre is jött. De azért Frigyes folyton fondorkodott és Endre menyegzőjén is, ahova ő is hívatalos volt, ujból alkalmat keresett, hogy az elégedetlen magyar főurakkal közelebbi érintkezésre lépjen, sőt meg is állapodtak abban, hogy 1235-ben Frigyes hada élén benyomul Magyarországba. Igy is történt. Frigyes az 1235. év nyarának elején be is tört Zala megyébe, ahol nagy rablást és gyilkolást vitt véghez. De Endre sem késett és még julius havában Kálmán fiával együtt lóra pattanva, visszaadta a kölcsönt, betört Ausztriába, de már Höfleinnál, Brucktól északra, féluton az említett helység és a Duna között, magával szemben találta a gyülelekezőfélben lévő mintegy 30.000 főnyi osztrák sereget. Itt kisebb összeütközések keletkeztek, hol egyik, hol a másik fél javára, illetve hátrányára, amelyeknek folyamán több magyar vitéz elesett, illetve fogságba került. Az osztrákok viszont a Dunától északra a Morva torkolatánál a folyón átkelve, Dévényt dúlták és égették fel. Végre a két ellenséges sereg zöme is megindult egymás ellen, de döntő csatára nem került a dolog, mert az osztrákok a magyarok erejét rettenetes túlzással 200.000-re becsülvén, nyomban megkezdték a visszavonulást, s így Endre akadálytalanul folytathatta dúlását egész Bécsig. Most aztán a két fejedelem kibékült egymással olyanformán, hogy Frigyes a békét nagyobb pénzösszegen megvásárolta. A békekötést nagy vigassággal kapcsolatos kölcsönös vendéglátás követte.[2]

Ezt Endre már nemsokáig élte túl, mert 1235 szeptember 21-én hirtelen meghalt.

[1] Chron. Claustr. Neob. et Zwetlens. Frehernél I. 978. – Palacky, Geschichte von Böhmen II. 1. 102.

[2] Chron. Salisburg. et Zwetlense, Frehernél I. 978. – Chron. Pernoldi, Hanthalernél, Fasti Campilens., I. 1314.