Annak, hogy Imre király győzelme után a szerb királyi címet felvette, még volt valami értelme, de hogy magát a rövid moravavölgyi exkurzió után a bolgár királyi címmel is felruházta, azt másnak, mint címkórságnak nem igen minősíthetjük. Attól, hogy a sikert sikerre halmozó Kaloján országával együtt a magyar fenhatóságot elismerje, még nagyon távol állott Imre; ehez nem volt elég Bolgárország egy kis sávjának elfoglalása, hanem valóban döntő, a bolgárok erejét és ellenálló képességét végkép megtörő sikerek kellettek volna.

Imre király okoskodása és álláspontja Barancs és Nis kérdését illetőleg szintén elég erőltetettnek mondható, de arra minden esetre jó volt, hogy casus bellinek tekintsék.

A pápának nem egészen nyilt és nem minden hátsó gondolattól ment fellépése szintén említésre méltó. Ő is elsősorban azt kereste és cselekedte, amiről tudta, hogy egyházának javára, előnyére válik, amin elvégre szintén nem csodálkozhatunk.

Az Imre és Endre kibékülése óta elért szép sikerek a legjobb bizonyítékot szolgáltatták arra nézve, hogy az ország csak akkor boldogul, ha belül rend és nyugalom van; viszont, hogy az örökös trónviszályok és pártoskodások hova juttatják a dinasztiákat birodalmaikkal együtt, erre nézve elég elrettentő példát mutat a bizanci császárságnak röviden vázolt szomorú sorsa és bizonyos tekintetben Szerbiának nehéz küzdelme és kínos vergődése.