Mialatt Béla Boriccsal és Boleszlavval küzködött, azalatt Velencének is meg volt a maga baja a délolaszországi normann birtokokat egyesítő Roger-rel, Szicilia királyával s midőn ez 1136-ban Lothár német császárral háborúba elegyedett, Velence az utóbbi mellé állott, de a szövetségesek nem voltak képesek Rogerrel szemben Dalmáciát megvédeni, akinek csapatjai – normannok és afrikai mohamedánok – Traut teljesen feldúlták, lakóikat szétűzték úgy, hogy a város és környéke több évig lakatlan pusztaság maradt.

Miután ezek szerint Velencének egész erejét és figyelmét a Rogerrel való konfliktus kötötte le, a doge ezidőben Magyarországgal szemben passzive viselkedett. Ez alkalmul szolgált Dalmáciában lévő csapatainknak, hogy a kezükben tartott Spalatóból kiindulva, a normannok dúlása után a partvidék legnagyobb részét újból megszállják.

Ugyanebben az időben kezdett a magyar uralom Boszniára is kiterjeszkedni. Bosznia alatt általában a Száva, Drina, Verbász és Dinári Alpok határolta területet értjük, amelynek nyugati és délnyugati határai sokféle változásoknak voltak alávetve. Az avarok letűnése után 600–650 között Boszniát szláv törzsek árasztották el és a magyar honfoglalás előtti korban a tartomány előbb Horvtországhoz tartozott, 931-ben pedig Ceslav, a hatalmas szerb fejedelem a maga országához csatolta. Ceslav 960-ban egy magyar kalandozó csapattal vívott harcban elesvén,[1] birodalma felbomlott s ekkor Bosznia a belföldi bánok kormányzása alatt önállóvá lett. 968-ban Krescimir horvát király a boszniai bánt legyőzvén, annak országát Horvátországhoz csatolta. 1019-ben Bosznia II. Basilius görög császár fennhatósága alá került, de ennek 1025-ben bekövetkezett halála után Bosznia újból önállóvá lett.

Bosznia déli szélén, a Narentába ömlő Rama-tól két oldalt terült el Ráma vagy Szent-Száva hercegsége, mely eredetileg szerb zsupánság volt.

E két tartományra, Boszniára és Rámára terjesztette ki Béla 1136-ban, némelyik szerint már 1135-ben minden nagyobb erőkifejtés nélkül, alighanem önkéntes meghódólás útján fenhatóságát s ez alkalommal azok egymással szoros kapcsolatba hozattak. Ugyanekkor Béla az ország közakaratából második, alig ötéves László fiát Bosznia hercegévé nevezte ki, de azért Boszniát továbbra is bánok kormányozták.[2] 1139-től kezdve az egész hódolt részt, tehát Boszniát és Rámát együttvéve, Rámának kezdték nevezni ez alkalommal II. Béla felvette a Ráma királyának címét is, úgy hogy ezentúl magát „Magyar-, Horvát-, Dalmátország és Ráma király“-ának nevezte.

[1] Lásd a II. rész 112. oldalán.

[2] Asbóth, Bosznia és Hercegovina, I. 37. – Kovacich, Vestigia Comitiorum, I. 6. – Klaic, Geschichte Bosniens, 64.