Horvátország és Dalmácia meghódításának eszméjét Kálmán Lászlótól vette át örökség gyanánt és valóban mondhatjuk, hogy Kálmán a kiválóan fontos, de nem nagyon könnyű kérdés megoldásához a legnagyobb eréllyel és ambicióval látott hozzá. Ezért alig várta, hogy a keresztesekkel elintézze a dolgot és nyomban utána újból Horvátországban, majd Bjelogradban terem, hogy újból felvegye a velencei dogeval a tárgyalások fonalát. Ezek a tárgyalások azonban eredményre nem vezettek és nem is vezethettek, mert hiszen Kálmán királynak az volt a feltett szándéka, hogy egész Dalmáciát a maga hatalma alá hajtja, erre pedig a velencei doge nem volt kapható. Azonban Kálmánnak nem lévén hajóhada, nem akarta vagy nem merte nyilt törésre juttatni a dolgot a hatalmas Velencével s így azzal úgylátszik a régi alapon, mely szerint Magyarországnak csak a Bjelogradtól délkeletre fekvő rész jutott osztályrészül, írásbeli szerződést is kötött, amelyben az a kérdés, amely sokáig képezte köztük vita tárgyát, hogy megilleti-e a doget a horvát és a dalmát hercegi cim, függőben maradt.[1]

Tervét illetőleg abban az irányban oly áthidalhatatlan nehézségekre akadván, merész fordulattal egészen más irányt vett Kálmán gondolatmenete. Igy született meg az eddigi ellenséggel, Roger gróffal kötendő szövetség és legszorosabb barátság eszméje, ezzel újabb bizonyítékát adván, hogy a királyi házasságoknak főrugója rendszerint nem a kölcsönös vonzalom és szerelem, hanem hogy ezeknél leggyakrabban a politikai célszerűség kérdése játsza a döntő szerepet. Roger révén Kálmánnak már a kellő számú hajóhadra is nyilt kilátása, amelyre támaszkodva nyugodtan felvehette a harcot még a hatalmas Velencével is, előbb azonban másutt akadt dolga. Nem férhet hozzá kétség, hogy Kálmánnak ez az eszméje és terve valóban nagystílű és mint később látni fogjuk, célhozvezető is volt, bár a Roger támogatásába vetett bizalom homokra épített hiú reménynek bizonyult, mert sem ettől, sem Rogernek 1101-ben bekövetkezett halála után ennek utódjától a remélt hajóhadat nem kapta meg.

[1] Wenzel, Árpádkori új okmánytár. XI. 32–33. – Kálmán király szerződése Micheli Vitale dogeval. Racki, Documenta historiae chroaticae periodum antiquam illustrantia. VII. 479.