A fokról fokra süllyedt Salamon halálával most már az ország belbékéje is biztosítottnak volt tekinthető. Salamon aljas jellemét a legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy nem átallotta önző céljainak elérésére annak a vad néptörzsnek segítségét igénybe venni, amellyel neki mint az ország esküdt ellenségével országlása kezdetén elég kemény harcot kellett vívnia. Ez a kegyetlen népség a kerlési csatán okulva, 16 évig nem is gondolt arra, hogy rablási szándékkal ismét Magyarország területére lépjen és ime most annak volt királya vetemedik arra, hogy őket újból hazája ellen uszítsa.

Ezzel a kun hadjárattal az ország keleti szomszédjai elleni hadjáratok sorozata nyílik meg, felváltva néha délnyugati irányban Horvátország és Dalmácia ellen végrehajtott hadműveletekkel. Vagyis más szóval: a hadi események súlypontja az immár csendessé vált nyugati frontról a keleti északi és délnyugati frontra helyeződött át. Ezeknek a hadműveleteknek azonban már nemcsak tisztán védő, hanem felváltva támadó, vagyis az ország területét gyarapító tendenciájuk is volt.