Az 1052. évre elhatározott hadjárathoz Henrik a tavalyinál számra nézve kisebb, de élelmiszerekkel bővebben és ostromgépekkel is ellátott sereget gyüjtött Regensburg tájékán s azzal július közepén részint szárazon, részint a Dunán elindulva, 20.-án Passauba, 24.-én a Mölk melletti Persenbeugba, a hó végén pedig Magyarország határára érkezett. Hadműveleti terve és legközelebbi célja Pozsony elfoglalása volt, miért is a város alá érkezve, hajóival horgonyt vetett, seregével pedig azok tőszomszédságában tábort ütött és nyomban hozzálátott vizen és szárazon a város ostromlásához.

Ámde Pozsonyból, amelyet Henrik 1042-ben ellenállás nélkül elfoglalt és elpusztított, időközben legalább az akkori fogalmak szerint elég erős vár lett s így az szívós ellenállást fejtett ki. Hogy ki volt a vár parancsnoka és mennyi volt a rendelkezésére álló védőrség, azt nem jegyezték fel az évkönyvek, de megemlítik ama férfiak nevét, akik különösen kitüntek a vár védelme alkalmából; ezek voltak: Endre, Uros, Voitech, Villöngard vagy Vilunpard, Márton és Zothmund. Ilyenformán jó vitézekkel, fegyverekkel és élelemmel bőven ellátva, Pozsony a császár minden kísérletének, hogy azt elfoglalja, úgy a gépek ostromának, mint a német csapatok meg-megújuló rohamainak sikeresen állott ellen, sőt a vár védőrsége elég gyakran ki-kicsapott az ostromlókra, mely kirohanások alkalmával heves küzdelmek közben a magyarok az ostromlókat egészen táborhelyeikig űzték vissza.

Ezalatt Endre és Béla tudomást szerezvén, hogy Henrik ezúttal csak a Dunától északra operál, seregük zömét is Pozsony tájékán összpontosították, de nyílt csatába most sem bocsátkoztak, hanem várakozó magatartást tanusítottak.

Már hetek óta eredménytelenül folyt az ostrom, amidőn a németeket egyszerre váratlan csapás érte. Ügyes magyar úszók, akik között egyedül Zothmund nevét örökítették meg kútfőink, éjnek idején a Duna habjai közé merülvén, az ellenséges hajók közé úsztak s néhánynak a fenekét megfúrván, azok a rajtuk levő élelmiszerekkel együtt elsülyedtek.[1] Ez nagy zavarba ejtette Henriket és hadserege vezetőségét, akik mindinkább kezdték belátni, hogy Pozsonyt elfoglalni képesek nem lesznek.

Ily előzmények után érkezett meg augusztus végén vagy szeptember elején IX. Leo pápa Henrik táborába, hogy Endre felszólítására személyesen járjon közbe a béke érdekében a német császárnál, de ez egyelőre még mindig hajthatatlan maradt. Ennek folytán az ostrom kb. szeptember 24-ig tovább folyt, miután hazai forrásaink egyhangú állításai szerint az teljes nyolc hétig tartott.[2]

Az alap, melyen a pápa a békeközvetítést eszközölte, az volt, hogy Endre a béke ára fejében a császárnak évi adót fizet. Ez volt egyik kardinális pontja az eddigi összes békekísérleteknek és nagyon valószinű, hogy a pápa útrakelése alkalmával közte és Endre között új, ettől eltérő feltételek nem állapíttattak meg.

A sok kudarc után s mivel Pozsonnyal szemben sem ment semmire Henrik minden kigondolható igyekezete dacára, végre a császár megpuhult s hajlandó volt a magyarokkal adófizetés feltétele mellett békét kötni. Miután azonban időközben a viszonyok lényegesen megváltoztak, Endre most már a régi alapot tárgytalannak jelentette ki és az évi adófizetésnek kötelezettségét többé vállalni nem akarta. Ezért a pápa nagyon megharagudott és Endrét kiátkozással fenyegette, ha javaslatát el nem fogadja.[3]

Endre azonban ennek dacára rendíthetlen maradt s a pápa is belátván, hogy ellenkezése és új alapra való helyezkedése a közben történt események után nem minden alap nélkül való, ezért fenyegetését nem váltotta be.

Ezalatt tovább folyt az ostrom, de eredménytelenül; már nemcsak a német vezérek, hanem a csapatok is elkedvetlenedni, türelmetlenkedni kezdtek, mert az élelem mindig gyengébb és rosszabb lett. A császárnak állítólag nem volt elég pénze, hogy a szükségleteket kellő mérvben és mennyiségben utánpótolja. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint beszüntetni az ostromot, és hazamenni „dicsőség és haszon nélkül“.[4] Szeptember végén a német sereg elhagyta Pozsony környékét; hazament, szétszéledt. A háború békekötés nélkül ért véget. Október 7-én már Henrik is Regensburgban volt Leo pápával együtt.

[1] Bécsi Képes Krónika 50. – Thuróczy 173. – Aventinus, Annales Boiorum 511. – Chronicon Monacense 231.

[2] Bécsi Képes Krónika 50. – Thuróczy 173. – Chronicon Dubnicense 66.

[3] Herimannus Contract. az 1052. évhez.

[4] Annales Altahenses majores az 1052. évhez: „Rursus ad Ungros expeditio, sed nihil honoris vel utilitatis adquisitum regno“.