Henrik 1042. húsvét ünnepén, április 11-én Kölnben népes birodalmi gyűlést tartott, amelyen nagy lelkesedéssel a háború megindítását határozták el a békeszegő Aba ellen, akit bitorlónak tekintettek. Pünkösdkor Würzburgban megkezdték a hadak gyüjtését, ami azonban jó sok időt vett igénybe, mert Henrik csak a nyár végén indulhatott el Regensburgból. Utközben Adalbert osztrák őrgróf és Bretiszláv cseh herceg csapatai is csatlakoztak hozzá s ezekkel együtt az egész hadsereg, amelynek számerejét az évkönyvek általában igen nagyra teszik, megindult Magyarország ellen. A seregben volt Péter, kinek Henrik megígérte, hogy a trónra visszaülteti, továbbá Endre herceg Szár László fia, a másik trónkövetelő is, akit Bretiszláv hozott magával. Utóbbi testvéreivel még mindig Csehországban tartózkodott s miután Magyarországon még sokféle összeköttetése volt, most úgy látszik, fel akarta használni az alkalmat, hogy hazájába esetleg mint király visszatérhessen.

A német sereg a Duna jobbpartján előnyomulva, Hainburgot vagy a hogyan a németek akkor hívták, Heimenburgot, mely akkor még magyar birtok volt, elfoglalta és felégette. Miután a nyár nagyon esős volt, Henrik nem tartotta nagyon tanácsosnak, hogy a mosony- és sopronvidéki lápokba és ingoványokba behatoljon, hanem ehelyett Bretiszláv tanácsára – aki tudvalevőleg már 1030-ban szép sikerrel hadakozott a Duna északi partján s akkor a Garamig is eljutott – átkelt a Duna balpartjára és a Vág, Nyitra, Zsitva és a Garam alsó folyása menti vidéket tette hadműveleteinek színhelyévé. Itt és a közel a határhoz felgyújtva talált Pozsonyt teljesen feldúlta s azután pusztítva a Garamig hatolt. A magyar sereg döntő ütközetbe sehol sem bocsátkozott, hanem terepszakaszról terepszakaszra hátrálva, ahol szerét tehette, csípkedte, körülrajzotta a német sereget, de nem valami nagy eredménnyel. Előnyomulása közben Henrik mindenütt arról győződött meg, hogy a magyarok, bár Abát sem szerették, de azért Pétert a leghatározottabban gyűlölték, kijelentvén, hogy mindent megtesznek a császárnak, amit kíván, csak Pétert ne hozza vissza az ő nyakukra. Ily körülmények között Henrik bár nem szívesen, de engedett a közóhajnak s Péter helyett Bretiszláv kérelmére és a lakosok beleegyezésével az elfoglalt területet annak 9 városával együtt Endre kormányzására bízta,[1] akinek védelmére bajorokból és csehekből álló 2000 főnyi csapatot is hagyott hátra.[2] Ezek után a német sereg a Garam folyó mellől október elején megkezdte visszavonulását.[3]

Alig hogy a német sereg elhagyta az országot, Aba azonnal megtámadta és kiüzte Endre herceget német-cseh őrségével együtt, de látván, hogy Henrik mily veszedelmes ellenfél, ismét követeket küldött hozzá a béketárgyalások felvétele végett. Előbb 1042. karácsonyán Goslarban, majd 1043. május 22-én, pünkösd ünnepén Paderbornban s végre a nyár közepén Regensburgban folytak a békealkudozások, de eredményre nem vezettek, főleg azért, mert Adalbert és Bretiszláv herceg nagyon erősen agitáltak a háború újból való megindítása mellett.

[1] Annales Altahenses majores az 1042. évhez: „Incolae autem missa legatione promisere, se, quicquid rex praeciperet, velle perficere, nisi tantum Petrum regem suum recipere… Novem ibi civitates rex deditiona cepit, quas rogatu Bratezlavi et consensu incolarum fratrueli Stephani regis dedit“.

[2] Hermannus Cortract. – Annales Wirziburgenses. – Annales Boici.

[3] Thuróczy, II. 36. – Annales Sangallenses.