Géza fejedelem hatalmát és tekintélyét legjobban mutatja, hogy ő ellene, aki tulajdonképeni kapunyitója és úttörője volt az új vallásnak, nem mertek megmukkanni az elégedetlenek: pedig eleinte sokkal többen lehettek, mint később, István uralkodása elején. Az időpontot a felkelésre Koppány kétségkívül ügyesen választotta meg: még mielőtt Istvánnak sikerült volna uralmát nagyon is megalapozni.

Hogy Koppány Veszprém várának megvívásával vesztegette az időt, annak nem tudjuk elfogadható okát felismerni; az ilyen mindenünnen összeverődött nép nem igen rendelkezett sem a várvíváshoz szükséges tapasztalatokkal, sem az ahhoz szükséges szerszámokkal és várvívó eszközökkel. Kétségkívül sokkal nagyobb hatást ért volna el, ha mindjárt Esztergomig nyomult volna előre, ahol Gizella udvarával is tartózkodván, annak körében nagy riadalmat és rőkönyödést idézett volna elő. Ugylátszik, hogy István számított is ilyesfélére s ezért még seregének megalakulását is a Duna túlsó partjára helyezte át.

A kölcsönös erőviszonyokról adataink nincsenek, de valószínűnek kell elfogadnunk, hogy István serege számosabb s emellett tanultabb, fegyelmezettebb is lehetett: sőt a fényes eredményből bizonyos tekintetben a nyugati harcmodor fölényére is következtethetünk. Feltűnő s bizonyos tekintetben sajnálatos is, hogy a fejedelmi sereg élén s István kíséretében úgylátszik kizárólag idegenek játszották a főszerepet. Lehet, hogy ennél a bizalmatlanság a csak nemrég a keresztény hitre tért és bensőleg még mindig az ősvalláshoz szító magyar főurak ellen játszotta a főszerepet.

Hogy István a küzdelem szerencsés kimenetele után ellenfeleire oly súlyos büntetést mért, ez bizonyára azért történt, hogy mindjárt első alkalommal elrettentő példát statuáljon s ebben igaza is volt.