Az a tény, hogy a magyar hadak Olaszországot 20 éven át – 900-tól 921-ig – békében hagyták, legjobb bizonyítéka a magyarok szótartásának és minden kétségen felül álló megbizhatóságának. Ez a legjobb jele annak, hogy a magyar fejedelmek és vezérek a megkötött egyességeket becsületesen betartották. Másrészt a Dursák és Bogát vezette hadak hirtelen megjelenése Verona tájékán, arról is tanuskodik, hogy mennyire komolyan vették a magyarok az adott szó szentsége mellett a szövetségi hűséget is, mert Berengár első hívó szavára minden tétovázás és késedelmeskedés nélkül gyorsan útrakelnek és mindent el is követnek bajba jutott szövetségesük megmentésére.

Hogy a magyar lovashad ezúttal attól sem húzódozott, hogy a számára alkalmatlan és könnyen veszélyessé is válható hegyes vidékre tegye át hadműködése színhelyét, ez a körülmény új bizonyítékot nyujt a magyar csapatoknak minden veszéllyel könnyen szembeszálló bátorságáról, elszántságáról és sokoldalú alkalmazhatóságáról.

Hogy az annyi idő mulva újra olasz földre lépett, kalandvágyó és zsákmányra éhes magyar csapatok tulajdonképpeni feladatuk befejezte után nem azonnal tértek vissza hazájukba, hanem rendes szokásukhoz híven ezúttal is jó hosszú ideig keresztül-kasul száguldoztak Olaszország dúsgazdag rónaságain, afölött ne nagyon csodálkozzunk. Ők e kalandozások révén vélték legkönnyebben és legbiztosabban fáradozásuk és sikeres fellépésük jól megérdemelt bérét behajtani. Hogy a feldúlt vidékek lakossága nem nagyon áldotta királyát az oly hosszú ideig szunnyadó gonosz szellemek újbóli felidézéséért, ahhoz kétség alig férhet, de Berengár trónja legalább egy időre meg volt mentve.