A 907. évi döntő csaták után Bajorország egyelőre további ellenállásra képtelen lévén, tárva-nyitva állott a magyar portyázó hadak előtt. Ezek a következő évben át is száguldanak rajta, hogy a thüringiaiak és szászok földjén végezzék dúlással és fosztogatással kapcsolatos kalandozásaikat.

Burghard őrgróf válogatott sereggel útjukat akarta állani s ez alkalommal a följegyzések szerint augusztus 3-án Eisenachnál került nagyobbszabású ütközetre a dolog, amelyben a thüringiaiak és szászok színe-java, köztük Burghard őrgróf, Rudolf würzburgi püspök és Egino gróf maradt a csatatéren.[1]

Erre a magyarok egészen az Északi-tengerig elkalandoztak s útközben Brémát is felgyujtották.[2]

A 909. évben az alemannok, svábok és frankok földjét dúlják és pusztítják, anélkül, hogy ellenállásra találnának. A gazdag zsákmánnyal és számos rablással visszatérő hadak július 30-án Freisingen városát gyujtják fel.[3] E tájon, a Rott folyócskánál, mely Schärdinggel szemben szakad az Innbe, augusztus 11-én egyik csapatjuk vereséget is szenved Liutpold fiától, Arnulf bajor hercegtől, aki időközben némi sereget gyűjtött össze.[4]

[1] Lásd Annales Alamannici a 908. évhez: „Ungari in Saxones; et Burchardus dux Toringorum et Rudolfus episcopus Eginoque aliique quam plurimi occisi sunt, devastata terra”.

[2] Adamus Bremensis: „Parochia Bremensis Ungarorum impetu demolita est”.

[3] Necrologium ecclesia maioris Frising: „Ungari Frisingam hora tertia invaserunt die Solis cunctis his locis manentibus incognitum”. – Annales Einsiedlenses a 909. évhez: „Ungari in Alemanniam, et cum innumerabili praeda hominum animaliumque reversi sunt”.

[4] Necrol, ecclesiae mai. Frising: „III. id. Aug. bellum Baioariorum cum Ungariis ad Rotam, ubi Ungariia Baioariis victi sunt Arnulfi ducis in die Veneris”.